Atyáink prófétai hite 4. kötet

I. A francia forradalomról szóló próféciák felsorolása	II. King és Bicheno a francia forradalomra tekint	III. Magyarázatok és szótárak újranyomtatásának formáló hatása a prófétikus nézetekre
IV. Angol magyarázatok újrakiadása Amerikában	V. Jenkins (Congregacionalista) – Népszerű amerikai magyarázatot ad ki	VI. Egyéb külföldi művek igénybevétele
JEGYZETEK
ELŐZŐ	Tartalomjegyzék	KÖVETKEZŐ

Mint már megjegyeztük, a századfordulón a bibliai jövendölések áradata feltűnően észrevehetővé vált az Atlanti Óceán mindkét partján. Az óvilágban ez különösen Nagy Britanniában volt élénk. És ezeknek a megerősítő brit próféciai értelmezéseknek a befolyása nagyon is érezhető volt ebben az országban, mivel Amerikában sokat újra kiadtak, és amelyeket itt széles körben terjesztettek. Vizsgáljuk meg ezen angol művek amerikai újra kiadásának az amerikai próféciai magyarázatokra gyakorolt „tömegvonzó hatását” – értelmezések, jegyzetekkel ellátott Bibliák, próféciamagyarázatok, és mintául szolgáló hivatkozási művek.

I. A francia forradalomról szóló próféciák felsorolása

A francia forradalom tetőpontján füzeteket adta ki, melyekben összeállították, felsorolták a próféciák tudós kutatói által kiadott megállapításokat, melyet az előző században vagy még annak előtte írtak. Ezek merészen előremutattak a francia megmozdulásokra, és a pápaság elleni forradalomra, melyeket mind a Jelenések 11. részére alapoztak. Ezen angol összeállítások közül az egyik egy ismeretlen szerzőtől származó mű volt A francia forradalomra vonatkozó prófétikus következtetések (újranyomták Philadelphiában, 1794-ben 96. oldal) címmel, nyolc közismert európai tudós állításait idézve. Az a tény, hogy az első amerikai kiadást „néhány napon belül” szétkapkodták, és második kiadást nyomtattak, a közönség mély érdeklődését bizonyítja a jövendölések beteljesedésének jelen szakaszában.

A francia forradalom erős „földrengés” volt, véres jeleneteivel, széles körben hitték, hogy kapcsolatban van a próféciák jelentőségével,

és Amerikában és Európában azon napok vallási vezetői úgy tekintették, mint az utolsó idők előfutárát.

(110) A 15 oldalas bevezetés felvilágosítást és jó összegzést ad az akkor uralkodó nézetekről, melyek a jövendölésekre vonatkoztak. Így kezdődik:

„Az isteni kinyilatkoztatás egyik legjobb bizonyítéka a prófécia. És Bibliánk különös nagyszerűsége, hogy próféciák egész sorát tartalmazza, a kezdetektől egészen az idők beteljesedéséig.”¹

Azután soron követi az ihletett próféciák kijelentéseit Énok, Noé és Mózes napjaitól kezdve, majd az összeállító ezt a klasszikus kijelentést teszi az egész keresztény korszakot felölelő fővonalakról:

„Az egymást követő próféták mind világosabb és tökéletesebb nyelven írják le az elkövetkező és távoli korszakokat – a birodalmak és államok különféle váltásait – és némelyikük még az időt is meghatározta, amikor majd jövendölésük beteljesedik. Az Újszövetség kiegészíti és megvilágítja az Ószövetséget. A mi Urunk és Pál sok értékes részletet szolgáltattak; mind a zsidó nemzet hajdani elvetéséről, mind a keresztény egyházba később behozott romboló bűnökről. Azonban János Jelenései, vagy inkább Jézus Krisztus kijelentései Jánosnak tartalmazzák a legteljesebb és legfontosabb próféciasorozatot, melyet az emberiség valaha is kapott; kezdve a kereszténység első századától ‑ amelyről azt írta, hogy az idők végéig terjed; és úgy tekinthetjük, mint Dániel ihletett magyarázatait, melyek nagymértékben ugyanazokra az eseményekre vonatkoznak.”²

1. A JELENÉSEK PRÓFÉCIÁINAK RÖVID ÁTTEKINTÉSE – A próféciák, folytatja a bevezetés, azt a célt is hivatva vannak szolgálni, hogy különleges „köznyugtalanság és veszély” idején megnyugtassanak. A történelem válságos időszakaiban annak is bizonyultak, mint a zsidók hetven éves fogságának végső és sötét napjaiban, és ismét, amikor az első advent közeledett. És ebben az időben is így kell lennie. A „titkok” valóban Istenéi, de a „kinyilatkoztatott dolgok” bizonnyal ránk tartoznak. Tehát ezek a próféciákról szóló „fejtegetések”, melyeket „kiváló és istenfélő férfiak” nyíltan jelentettek ki, „megdöbbentő módon egybeesnek a bekövetkezett eseményekkel”. Azután, mintegy a francia forradalom (111) előjátékaként, mint beteljesedett próféciákra vonatkozó megfigyelésekhez „rövid elemzést” nyújtanak a Jelenések könyvének azon részei, „melyeket általános megegyezéssel bekövetkezettnek tekintenek”.³ Először, nagyszerűen összegzi a Jelenések 2., 3., 7. rész hét gyülekezetének működési területét, Dr. Gilltől és másoktól idézi:

„1. az Efézusi gyülekezet az apostoli kor egyházát képviseli‑‑‑‑2. Szmyrna a korai üldözés tíz esztendeje Konstantin napjaiig‑‑‑‑‑ 3. Pergamum a papi uralom alatti időszak gyülekezete‑‑‑‑4. a Thiatirai gyülekezet az egyház sötét időszaka a reformáció előtt‑‑‑‑5. a Sárdisi gyülekezet a reformált egyház‑‑‑‑6. a Philadelphiai gyülekezet Krisztus lelki uralma‑‑‑‑és a hetedik és egyben utolsó, a Laodiczeai gyülekezet, a várakozás hanyatlásának figyelemreméltó állapotát követi az utolsó időszak, közvetlen a világ vége előtt.”⁴

Ez a leírás nem tartalmaz kihagyásokat. A gyülekezetek felölelik a teljes keresztény kort az első adventtől a másodikig. A Jelenések többi részét illetően az összeállító nagyjából követi Thomas Newton püspököt⁵, amint a 7 trombitát magyarázza, melyek sorrendben a következők: 1. Alarik támadása a gótokkal, 2. Attila pusztító hadjárata a hunokkal, 3. Genseriknek a vandálokkal való pusztításai, 4. Odoaker és a herulok, romlást munkálva megsemmisítik a Nyugat Római Birodalom maradékát, 5. Mohamed és az arabok hadserege, akiket a sáskák jelképeznek, 6. és az Ottomán Birodalom, akik tönkreteszik a Keleti Birodalmat, míg a 7., az utolsó trombita, amely bevezeti az ezeréves birodalmat.⁶

A 11. fejezetben a Két Tanú halála és feltámadása után és a három és fél nap-év, talán „még jövő”. A 12. fejezet nagy vörös sárkánya, amit „a pogány Róma korának vélt”, és ez a látomás felöleli az első hat pecsétet. A 13. fejezet tíz-szarvú fenevada a „pápai Romát jelképezi”, a két szarvú fenevad pedig a „pápa és a papsága”. És a 666-os szám, mint a görög Lateinos, melyen a Latin vagy a Nyugat Római Katolikus Egyházat értik, a héber (112) Romith, a latin Ludovicus, a francia királyokra célozva, akiket Lajosnak neveztek, vagy a latin Vicarius Filii Dei, mely a pápára vonatkozik, mint „Isten Fiának földi helytartójá”-ra.

A Jelenések 14. fejezete az igazi egyházat írja le, és a későbbi reformáció előrehaladását. A 16. fejezetben a poharak „véghezviszik az Antikrisztus végső megsemmisítését”. A 17. fejezet „a római egyházat jelképezi a részeg parázna jelképével, aki a hétfejű fenevadon ül”. A 18. és 19. fejezet a lelki Babilon pusztulását és az egyház végső győzelmét írják le. A 20. fejezet leírja az ezeréves időszakot, a „dicsőséges egyház ezer évét”, és a 21. és 22. fejezet az új földről és az Új Jeruzsálemről írnak, az ezeréves időszakra vagy a mennyre vonatkoztatva azt. Ez az általános fölfogás a protestánsok jó része között. Ezután következnek a speciális idézetek, melyek Franciaországot nevezik meg és általuk a pápaság vereségét.⁷

2. JURIEU A FRANCIA SZAKADÁST 1795-RE JÓSOLJA – Pierre Jurieu és ifjabb Robert Fleming volt az a két korabeli próféciamagyarázó, akiktől a fenti két szemelvény származik, ők adták a legteljesebb és leghelytállóbb képet a szorgalmasan összegyűjtött értekezéshez. Előbbi 1687 előtt írta a Szentírás próféciáinak beteljesedésé-t, utóbbi azonban csak néhány évvel később 1701-ben foglalta írásba hozzájárulását a Pápaság bukása és feltámadása c. írásában. Pierre Jurieu hugenotta tudós volt, aki előre megjósolta, hogy Franciaországban bekövetkezik a nagy földfordulás a Jelenések 11:13-ban megjövendölt földrengés alapján, a kereszténység „tized része” vagy Babilon „város” – a tíz királyság egyike – vérontás által, drámai módon esik el a pápaság támogatásától. „Véleményem szerint nem kételkedhetünk abban, hogy ez Franciaország” – Jurieu határozottan jelentette ki. Franciaország, aki régóta megkezdte a „Róma igájának lerázását”, „szakítani fog Rómával és a római vallással”.⁹

(113) És mindezt, ‑ ne feledjük – száz évvel a forradalom előtt írta. A Két Tanú halála és feltámadása Franciaországban megy végbe – mondja. És mindezek – nyilatkozta – hamarosan megtörténnek. Azután, hogy Franciaország elesik – valószínűnek tartja – egy rövid időn belül következik 1785, Krisztus földi uralmának kezdete, az ezeréves uralom. Ez a pápai birodalom elesése, a kereszténység megosztottságának megszüntetése, majd a zsidók megtérése és később a „távollévő nemzetek” megtérése után következik be, és végül a béke, az alázat, az egyenlőség és szeretet uralma jön el.¹⁰

3. FLEMING A PÁPA MEGALÁZÁSÁT 1794-RE JÖVENDÖLI – Még kifejezőbb ifj. Robert Fleming a Lothbury-i Skót Presbiterianus Gyülekezet lelkészének 1701-ben készült műve. Hiszi, hogy a negyedik pohár idejében él, mely a pápaságra töltetik ki, néhány „papi fejedelem” megalázásán keresztül, sejtése szerint ez a jövőben teljesedik. A francia birodalom megalázását a negyedik pohár végén, kb. 1794-re várja – az 1260 év végén (Justinianustól 1794-ig) – amikor az ötödik pohár kiöntetik, szerinte a „fenevad ülőszékére” vagy Rómára, 1794-től 1848-ig (az 1260 nap végén 360 napos „évekkel” 606-tól számítva).¹¹

Tehát a francia forradalom óriási felfordulása, amely 1789-ben kezdődött, okozta ezeket az újrakiadásokat Angliában, Franciaországban, Németországban és Amerikában – az újranyomtatások a pápaság elleni „csapások” számos jövendölései, kevéssel 1800 előtt kerültek nyilvánosságra. Nem csoda, hogy alapos megmozdulást és széleskörű vitát váltottak ki ezek az anyagok különböző keresztény országban az emberek ezrei között, mélyen érintve őket a valóságos események, hogy most nyilvánvalóan láthatóvá váltak és a jövendölések a szemeik előtt teljesedtek be. Az idő előrehaladott. Közeledett a korszak vége.

II. King és Bicheno a francia forradalomra tekint

Amikor a francia hadsereg 1798. február 15-én bevonult a Sixtusi Kápolnába a Vatikánban, és a foglyul ejtette VI. Pius pápát – Franciaországba száműzte őt, hogy ott meghaljon – emberek egész csoportja feltételezte, hogy ez az év, 1798. jelenti az 1260 év végét.¹²

1. KING 1798-BAN JELZI AZ 1260 ÉV LEZÁRULÁSÁT – EDWARD KING a Cambridge-i Egyetemen végzett ügyvéd volt az egyik azok közül, akik ezt jelezték, akinek Megjegyzések az idők jeleiről című művét 1798-ban és 1799-ben háromszor adták ki Londonban, 1800-ban újra kiadták Amerikában, Philadelphiában. Határozottan állította, hogy a hosszú pápai időszak 1798-ban véget ér és a befejező dátum ezáltal 538 évre állapította meg annak kezdetét, a dátum ennek következtében megalapozott volt, amelyből kiszámították az időt erre a speciális korszakra, a pápaság „EGYHÁZI FŐPAPI HATALMÁRA”.¹³ Így szól King megállapítása:

„És most lássuk; ‑ halljuk; ‑ és értsük meg. EZ AZ 1798 ÉV. És pontosan 1260 évvel ezelőtt, az 538 év legkezdetén, Belisarius véget vetett a Gót Birodalomnak Rómában. „Az előző év december 10-én diadalmasan behatolt a Városba Justinianus néven Kelet Császára; rövidesen azután hűbéresévé tette azt; attól az időtől kezdve – 538-tól – eltávozott Rómából a hatalom, amelyről elmondhattuk, hogy a földet uralja, - kivéve az EGYHÁZI FŐPAPI HATALMAT.”¹⁴

Ez minden bizonnyal a próféciák részletezése alapján volt kiszámítva. Hát nem a Pápaság vagy a „Nagy Babilon” bukása – kérdezi ő – következett be a Dániel 7:25. és 12:7. „1260 évének VÉGÉN” vagy az „ideig, időkig és fél időkig”, amely számítás azonos ugyanazzal a korszakkal? King később megjegyzi, „Bizonyára a Szentírás által megjövendölt Vég közeledik”, és a következő oldalon ünnepélyesen fűzi hozzá „Az utolsó napokhoz közeledünk! – Reszketek, mialatt írok! . . . A legkisebb szándékom sincs, (115) hogy prófétáljak. – A prófécia örökre bepecsételtetett.”¹⁵ Olyan hatásosak voltak King ezen állításai, hogy 40 évvel később a bostoni Idők Jelei idézte azokat, és arra ösztönözte az olvasókat, hogy „mérlegeljenek minden szót”.¹⁶Arról a korszakról készült más munkák lényegében ugyanazt hirdették, hogy vége az 1260 évnek.¹⁷

2. BICHENO SZERINT 1789-BEN FEJEZŐDIK BE AZ 1260 ÉV – A másik, James Bicheno más vélemény lévő londoni lelkész és tanító által gyakran úja kiadott mű Idők Jelei, vagy A pápai elnyomás megdöntése Franciaországban volt. Ezt Londonban, 1793-ban adták ki. És nem csak öt kiadást ért meg Angliában 1800-ra, hanem Amerikában is újra kiadták, először 1794-ben.¹⁸ Egy ilyen széles körben közkézen forgó könyv népszerűségét és befolyását nem kell itt Amerikában bizonyítani. Bicheno majdnem ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint Fleming a prófétikus számításokkal kapcsolatban, csak ő a pápai „antikrisztusi fenevad” hatalmának és virágzásának 1260 esztendejét 529-től 1789-ig keltezi, ‑ a Justinianus rendeletének első nyilvánosságra hozatalától a francia forradalom kitörésének évéig. És ő a forradalom alatt írt, a valóságnak megfelelően.

Azt is hitte, hogy a 2300 év Kr.e. 481-től Kr.u.1819-ig terjed, a XIX. században, amikor megtisztíttatik a szentély, és egy időben fejeződik be az 1290 évvel.¹⁹ A kiegészítő 30 év, amivel az 1290 év teljes, 1819-ben végződik, ‑ amint láthattuk a Pápaság, Törökország és más elnyomók megbuktatásához kellett. És a megmaradó 45 év, az 1335 év lezáráshoz (1864-ben), tanúsítaná a zsidók megtérését és összegyűjtését, a nem zsidó egyházak megtisztítását, a pogányok megtérését és az „Úrnak” a megjelenését (idézi Zak. 12:8-14; 14.; Ezék. 38:39. és valószínűleg Jel. 20:9.).

(116) Bicheno tartotta magát a Dániel 2. és 7. négy birodalmáról adott látomáshoz – úgymint Babilónia, Perzsia, Görögország és Róma – melyet Róma felosztása követ, a kis szarvval, ami a pápaság lelki zsarnoksága. A Jel. 12. sárkánya hasonlóképpen a pogány Rómát és annak elnyomását jelképezte, míg a Jel. 13. tízszarvú fenevadja ábrázolta a pápaság lelki zsarnokságát. Úgy gondolta azonban, hogy a kétszarvú fenevadat, amely a földből jő fel, a francia királyokkal kell azonosítani. Azonban a nagy alapvető tételekben lényegében egyetértés volt.

III. Magyarázatok és szótárak újranyomtatásának formáló hatása a prófétikus nézetekre

Bibliamagyarázatok, bibliai szótárak és margójegyzetekkel ellátott családi Bibliák egyedülálló helyet töltöttek be a vallási életben és az irodalomban. Ezek a kézi- és tájékoztató könyvek képezték minden lelki munkás állandóan használt eszköztárát. A szónokok és írók egyformán utánanéztek a dolgoknak ezekben, és általánosságban hitelesnek tartották azokat, ‑ vagy legalábbis szakértőknek az adott szakterületről származó írásainak. Ha nem is követték azokat, mint irányadókat, azonban állandóan utánanéztek a bennük lévő összehasonlításoknak és javaslatoknak. És ilyen minőségben a vallásos nézetekre és írásokra rendkívül széles befolyást gyakoroltak. És ez így helyes, mert általában a széles körben olvasottá vált magyarázók a legképzettebb és legnagyobb tudósokkal egyeztették felfedezéseiket, szakképzett elmék nagy csoportjának nézeteit tükrözve vissza. Így volt az abban az időben, amelyről tanulmányoztunk.

1. NÉPSZERŰ MAGYARÁZATOK AMERIKÁBAN – Úgyszólván nem volt eredeti amerikai magyarázat a XIX. század hajnalán. De a behozott könyvektől eltekintve, amelyek mindig rendelkezésre álltak, voltak vezető angol magyarázók amerikai újrakiadásai, melyeknek ugyanakkora befolyásuk és tekintélyük volt, mint a helyi amerikai termékeknek. Ezek között a legkedveltebbek Matthew Henry, Thomas Scott, Adam Clarke és John Wesley magyarázatai voltak, és olyan teológiai szótárak, (117) mint pl. ami Charles Buchtól származott. Ezen kívül olyan mértékadó művek, mint Prideaux, Horne és Faber munkái, melyek mind fontos befolyást gyakoroltak. Főbb nézeteik megtalálhatók a táblázatokon.²⁰ Figyeljük meg ezen magyarázók képességeit és egyházi kapcsolataik sokféleségét.

De mielőtt a brit kommentárokhoz fordulnánk, meg kell jegyeznünk, hogy Amerikában megjelent, egy olyan angol által kiadott kommentár, aki elmenekült hazájából, hogy elkerülje az üldöztetést.

2. PRIESTLEY (UNITARIUS): A POSTMILLENNIZMUSRÓL ÁTVÁLTOTT A PREMILLENNIZMUSRA ‑ Bár egy, az anglikán valláshoz nem ragaszkodó lelkész volt és több vallásos könyv szerzője, JOSEPH PRIESTLEY²¹ a legismertebb neves angol kísérletező természettudós és az oxigén felfedezője volt. Örömmel üdvözölték Amerikában, mint nagy természettudóst még olyan polgárok is, mint Thomas Jefferson. Pennsylvaniában Northumberland-ban telepedett le, és itt írta legfontosabb vallási műveit, ideértve a Keresztény Egyház Általános Történetének utóbbi részeit (4 kötet 1790-1803); Az unitarianizmus magyarázata és védelme (1796); és Jegyzetek a Biblia összes könyvéről ( 4 kötet 1803-04). Priestley-t viszont nem fogadták örömmel az új-angliai unitáriusok, (akik még ebben az időben a congregatiós egyház liberális szárnyához tartoztak), mivel ő jobban eltávolodott az „ortodox”-októl, mint amennyire azok már felkészültek voltak. Ő „emberbaráti” unitárius volt – mint olyan, aki ugyanúgy tagadta a Szentháromságot (Istenséget), mint a Krisztus istenségét. De elismerte a csodákat, mint a kereszténység bizonyítékait és és próféciák érvényességét. (Lásd az illusztrációt a 104. oldalon)

(118) Általában ortodox prófécia magyarázatai voltak. És mire Jegyzetek a Biblia könyveiről c. művét megírta, postmillennarista nézeteitől átváltott a premillennarizmusra. Elfogadta Krisztus látható és szószerinti visszajövetelét, és elfogadta az igazak feltámadását az ezeréves birodalom kezdetét a földön, mely idő alatt Krisztus fog uralkodni a helyreállított Izrael és a világ felett egy hosszú és ismeretlen korszakon át. Ezt követi az általános feltámadás és az ítélet, valószínűleg a gonoszok megsemmisítésével és befejeződik a föld újjáteremtése.²³ A négy világbirodalom történelmi magyarázatát irányadónak mutatta be, a pápaságra mint üldöző hatalomra a próféciai időszakra az év-nap elvet alkalmazta, jóllehet nem kísérelte meg lezárni ezen időszakok pontos dátumát. Tekintettel volt a jövendölések képletes természetére és elfogadta a megközelítő dátumokat és időközöket.²⁴

Priestley magyarázatai kevésbé voltak ismertek, mint angol kortársaié, de időnként idéztek tőle. Befolyását valószínűleg korlátozta az a tény, ‑ mint Adam Clarke mondta saját magyarázatának Általános előszavában, hogy Priestley „saját hitvallását (unitarizmus) folyamatosan fenntartja nézeteiben, . . . mégis művei sok értékes feljegyzést és megfigyelést tartalmaznak, különösen bölcsészeti, természettudományi, földrajzi téren és a Szentírás időrendjére vonatkozóan: és ezekhez a tárgyakhoz kevés ember értett jobban Európában, mint éppen ő.”

1830-ban egy másik amerikai bibliamagyarázat jött létre – Jenkis Átfogó magyarázata, mely széles körben terjedt. De ez egy különféle forrásokból összeállított könyv volt, elsősorban Matthew Henrytől és Thomas Scotttól. Ezek után ezeket az angol magyarázatokat vesszük először, melyeket újranyomtattak Amerikában, mielőtt Jenkis megjelentette gyűjteményét.

IV. Angol magyarázatok újrakiadása Amerikában

1. SZAKADÁR HENRY: ÚTTÖRŐ A MAGYARÁZATOK TERÜLETÉN – Egy másik kiváló lelkész és magyarázó Matthew Henry,²⁵ az Ó és Újtestamentum Értelmezés-e c. művét 1704-ben kezdte el, és az első kiadásig az Apostolok cselekedetéig készült el 1710-ben. A Levelek és a Jelenések című részeket 13 szakadár egyházi ember készítette el. Így a sorozat teljessé vált, a British Museum Katalógusában 11 kiadás van feljegyezve, és két amerikai újra kiadás, az első 1828-29-ben. Több mint 200.000 kötetet hoztak forgalomba 1840-ig.

Henry széleskörű befolyása kétségtelenül hozzájárult a köztudatban kialakult postmillennista nézethez. A Dániel 2. fejezet értelmezése irányadó, kivéve a vas és agyag elegyítésére vonatkozóan, ami által jobban gyengítette Róma állam magát, mint az általános felfogás szerint a barbár királyságok, amelyek megbuktatták, és hogy a kő az egyház, melynek felállítása az első adventtel kezdődött, és akkor jut teljességre, amikor Krisztus legyőzi azokat. Dániel 7-ben helybenhagyta azt a váltakozó értelmezést, mely szerint a négy fenevad a kis szarvval vagy Rómára és a seleucita királyokra, vagy Rómára (pogány és pápai) vagy Antiochusra vonatkoznak.

Távol tartja magát a 70 hét-év dátumának pontos meghatározásától, de Krisztus első eljövetelére mutatónak tekinti azt. A 2300 napot szószerint érti, de megengedi, hogy az 1260, az 1290 és az 1335 napnak vagy évnek tekintsék. Jelenések magyarázatában (William Tong írta) a Jelenések 11. fejezet 1260 napját jelképes évnek tekinti, az Antikrisztus idejének; nem kísérli meg meghatározni ennek az időszaknak a dátumát. A Jelenések 13. két fenevadját a pogány és pápai Rómának tekinti, vagy pedig a pápa világi és egyházi hatalmának. Ha az előbbi, akkor a sebet (120) a pogány bálványimádáson ejtik, és a pápai bálványimádásban gyógyul meg. Az ezeréves időszak az egyház békéjének és jólétének meghatározatlan időszaka.

2. SCOTT Anglikán magyarázó: példátlanul széleskörű befolyással. – THOMAS SCOTT²⁶a korai XIX. század legnépszerűbb és legtöbbet idézett bibliamagyarázója – mind Amerikában, mind Angliában – páratlan befolyással irányított a prófécia magyarázók között nézett utánuk a XIX. században. Az ő Commentary-t (Magyarázat) (1788-92) újra kiadták 1792., 1809., 1810. és 1812-ben, és ezt követte számos angol újranyomtatás vagy kiadás. Az első amerikai újra kiadás (1804-09) éppen jókor érkezett a következő évtizedek formálásához, és ezt követte még legalább 8 másik újra kiadás az Egyesült Államokban. Az eredmény egyedülálló és a befolyása mélyreható. Scott a próféciákban buzgón hívő ember volt és sürgette az őt követő lelkészeket, hogy jól figyeljenek az idők jeleire. Sokat prédikált a próféciákról és mély beleérzéssel hirdette az idők rendkívüli jellegét. Magyarázatai részletesen megtalálhatók a táblázatok 392-395 oldalán.

Dánielről Scott a Történelmi Iskola értelmezésének mintáját mutatja be.²⁷ A két Newton-t, Lowth-t és másokat idézi. Irányt mutat a Dániel 2. és 7. fejezet négy birodalmára, a negyedik a Római birodalom általánosan elfogadott tíz királyságra való felosztására vonatkozóan, a vas és agyag, mint az európai nemzetek világi és egyházi elemeinek keverékére vonatkozóan (Lowthtól idéz). Az Isten országa „hegyének” állapota még nem tökéletes. A kis szarv, a „Róma püspöke és egyháza”, az 1260 év sajátos korszakával. A Dániel 8. rész rendkívül nagy szarva szerinte Róma (bár a későbbi kiadásokban mohamedanizmusra változtatja) és a Dániel 8:14. 2300 nap-éve a végéhez közeledik, (121) és beteljesedése „nincs nagyon távol”. A Dániel 9. rész 70 hét-évének kezdetéül előnyben részesíti Artaxerxes hetedik esztendejét, jóllehet nincs határozott álláspontja arról és nem határoz meg dátumot²⁸. A Dániel 11. fejezet második részének hatalma – szerinte – Törökország.

A Jelenések első négy trombitája a barbároknak a Nyugat Római Birodalomba való betörése, és az ötödik és hatodik trombita a szaracénok és törökök lerohanó támadásai, az utóbbinak 1281-től 1672-ig terjedő 391 éves időszakával. Lehet, hogy Franciaország az antikrisztusi „város” „tized része” a francia forradalommal, mint „földrengéssel”. Azonban Scott ezt a dolgot eldöntetlenül hagyja. A Jelenések 13. két fenevada a Szent Római Birodalom (vagyis a pápai világi hatalom) és a pápai kormányszervezet, és az utóbbinak a két szarva talán a szerzetesi és világi papság. A második fenevad azonos a hamis prófétával; a képmás a pápa, a világi papság. A Jelenés 17. hírhedt asszonya a pápai egyház, melyet az európai nemzetek világi hatalma támogat. Ő Babilon, és a neve Titok. A hét halom Róma hét kormányformája, a legutolsó a pápaság. A fenevad sajátos elrendelt ideje 1260 év-nap.

3. SCOTT’S WHITBYAN-FÉLE NÉZETEK TERJESZTIK A POSTMILLENNIZMUST – Ennek ellenére Scott egy módosított Whitbyan-féle, vagyis postmillennista nézetet követ, aminek következtében magyarázatai nagy hatással voltak az amerikai próféciatanulmányozókra. Scott megbízható fényforrás volt a legsajátosabb dolgokban, de az általa adott magyarázatokkal nem volt szerzője a Protestáns Történelmi Iskolai alapoknak. Azonban számos neves értelmezőt részletesen idéz, amelyeket kétségtelenül gyakran ugyanúgy követtek olvasói, mint a saját nézeteit. Scott ezért egy bázis volt ebben az időben a prófétikus tanulmányozáshoz és azok hangsúlyozásához.

4. CLARKE (WESLEY‑KÖVETŐ): DÁNIEL VÁZLATPRÓFÉCIÁJA MEGHATÁROZÓ – ADAM CLARKE ²⁹ utazó prédikátor, magyarázó (122) és hittudós volt, nagy irodalmi tehetséggel és képességgel sok nagyon értékes művet hozott létre. Nyolc kötetes kommentárja 1810-1825 között jelent meg, második angol kiadását 1836-ban bocsátották ki, és további számos amerikai kiadást ért meg 1811 és 1825 között. Ezek a kötetek rendkívüli munka és kutatás eredményei, és a maguk idejében nagyon széles körben forogtak közkézen, most sokkal kevésbé. Kifejezetten protestáns szempontból íródtak.

Clark alapvető kijelentést tesz a Dániel 2. és 7. fejezet négy világbirodalmáról, melyet a tíz barbár királyság követ a pápasággal mint a kis szarvval, aki az erőszakos király, a bűn fia, és Babilon. Azonban az „Antikrisztus” fogalom felölel bármely személyt, hittételt vagy rendszert, amely szembeszegül Krisztus uralmával a világban, másokban vagy önmagában, és ez épp olyan jól megtalálható a protestantizmusban, mint a pápaságban. A kő, az egyház, leromboltatott a képmás az összes bálványimádás fokozatos pusztítása miatt, és heggyé fog növekedni – állítja ő – és az egyetemes kereszténységben éri el csúcspontját az ezer év alatt. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat és a misszióállomások e cél eléréséhez jelenleg az eszközök, és valószínűleg a kőbirodalom a végéhez közeledik.

A Dániel 7. fejezet kis szarváról megjegyzi, hogy ha bizonyosak lennénk „mikor kezdett a pápaság antikrisztusi módon viselkedni, akkor azonnal meg tudnánk állapítani pusztulásának idejét. A vég bizonyára nincs nagyon messze, mivel őt már Franciaország fájdalmasan megrázta” 1798-ban. Ha az 1260 évet a pápaság világi hatalmától számítjuk, talán 755-ben Pepinnel kezdődik, de nem tekinti szükségszerűen pontosnak a dátumot. Általában óvakodik a keltezésektől, azonban önkényesen Kr.e. 334 – Kr.u. 1966 közé helyezi a 2300 évet. Prideauxtól idéz a 70 hétre vonatkozóan, ő visszafelé számol a kereszttől, J.P.4746 (Kr.u. 33.)-ban, a kiinduló pont J.P. 4256 (Kr.e. 458.), Artaxerxes hetedik évében – noha (123) Esdrás 7. széljegyzetében A.M. 3547 és Kr.e. 457-et fogadja el, mert széljegyzetei követik az „elfogadott” időrendet (Ussher-ét és Lloyd-ét), mint amit általánosságban belefoglaltak az 1611-es angol bibliafordításba (Authorized Version Bibles) 1701 óta.

Clark bevallja, hogy semmi bizonyosat nem tud a Jelenések könyvének jelentőségéről. Különféle magyarázatokat ad, nem tulajdonítva nekik túl nagy értéket, és a Jelenések 12, 13 és 17 fejezeteinek hosszabb fejtegetéseit teszi közzé J. E. Clark-tól. A táblázatban feltüntetett nézeteit a New York-i 1833-as kiadásból vettük.

5. BIBLIAI JEGYZETEK MAGYARÁZZÁK A PRÓFÉCIÁKAT – A közismertebb kommentárok mellett voltak hosszabb-rövidebb egybehangzó magyarázó jegyzetekkel kibővített Bibliakiadások, melyek kétségtelenül a prófétikus magyarázatok közvetlen forrásai voltak a laikus olvasók számára. Befolyásukat nehéz megállapítani, nem lehetett kérdéses, milyen gyakran olvasták a nagyméretű „szalon” Bibliát vagy annak több-kevesebb kötetét, amelyek aktuális olvasnivalók voltak. Azonban amikor számos kérdés merült fel a laikus személyben, láthatóan nagy hatással volt rá, hogy mennyi információt talált a családi Biblia oldalain. Ezek közül idézhetünk néhányat.

1790-ben a Katolikus Douay Biblia első amerikai kiadása tartalmazott „jegyzeteket a Biblia nehezen érthető részeinek megvilágosítására”, és 1805-ben újra kiadták, egy későbbi ír kiadás alapján, még több kiegészítő anyagot tartalmazott, úgymint kronológiai jegyzeteket és táblázatokat. Bár a katolikusok kevésbé voltak tevékenyek a Szentírás kutatásában a prófétikus magyarázatokra vonatkozóan, mint a protestánsok, a Bibliájukban rendelkezésükre állt sok rövid és irányadó megjegyzés, a fontosabb próféciák közül többnek különböző katolikus értelmezést adva. Ezek közül néhány: a Katolikus egyház az alapkő, Antiochus a kis szarv, egy jövendő egyéni Antikrisztus, Énok és Illés mint a két tanú, az egyház vagy Szűz Mária mint a Jelenések 12. asszonya, a pogány Róma mint Babilon, a millennium mint az egész újtestamentumi kor, vagy különösen a pogányság elbukásától kezdve.

(124) Az Önmagát Magyarázó Biblia, amit John Brown Haddington-i presbiteriánus lelkész szerkesztett Skóciában (1778), újra kiadták Amerikában már 1792-ben. Egy terjedelmes bevezetéssel kezdődött, ami hátteret és fontos értelmezéseket tartalmazott és még egy részletes kronológiai táblázatot és a szövegeket minden lap alján megjegyzések kísérik. Brown szövegmagyarázatát és néhányszor a bevezetését is bejegyezték sok későbbi Bibliába. Próféciamagyarázatai (lásd: a térképet a 392. oldalon) a történelmi iskola általános nézetét tükrözik a Dániel látomása a négy birodalomról, a kis szarv, nap-év elv, stb. De a 2300 napot betű szerint tekinti, Antiochus alatt. A kő az egyház, mely az ezer év alatt heggyé növekszik. A pápaság az Antikrisztus, a bűn fia, Babilon; a Jelenések 13. rész fenevadjai egyenként a pápaság, a pápa és a papság. A pecsétek és a trombiták folyamatosan követik egymást, a hetedik trombita (ami egyúttal a hetedik pohár is) jelenti az Antikrisztus bukását. Az Új Jeruzsálem a földi ezeréves állapotban van, a két feltámadás jelképes, és az advent az ezer év után lesz.

Két, jegyzetekkel ellátott Biblia – az egyik anglikán megjegyzésekkel, melyet George D’Oyly és Richard Mont szerkesztett a Keresztény Ismereteket Terjesztő Társaság részére (újra kiadták New Yorkban 1818-1820 között). A másik a Házi Biblia, melyet Thomas Williams szerkesztett (egy amerikai kiadó átdolgozta és kibővítette 1833-ban, és sokszor újranyomták) – alapvetően mindkettő ugyanazokat a magyarázatokat közli, mint a Brown-féle Önmagát Magyarázó Biblia, bár van néhány figyelemre méltó különbség.

Egy jegyzetekkel ellátott amerikai Biblia, a nagy Columbiai Családi Biblia (1822) rövid kivonatot tartalmaz a fontosabb jövendölésekről. Szerinte a pápaság a bűn embere és a Dániel 7. kis szarva, de a Dániel 8-ban szerinte csak Antiochus van. Az egyház, a Dániel 2. köve válik az ezeréves birodalommá (360.000 évig). Ilyenformán a népszerű ezer év utáni nézetet adja elő.

Ezek a jegyzetekkel ellátott Bibliák, az általános magyarázatokhoz hasonlóan, befolyásukkal nyomatékot adtak (125) a vázlatpróféciák régi megalapozott Történelmi Iskolai magyarázataihoz, kombinálva újabb postmillennista nézettel, a világegyház aranykorára való kilátással, mely magába foglalja a zsidókat és a pogányokat, és Krisztus lelki királyságát megalapítja a földön, megelőzve a feltámadást, a második adventet és az ítéletet.

V. Jenkins (Congregacionalista) – Népszerű amerikai magyarázatot ad ki

WILLIAM JENKS (1778-1866) kongregácionálista lelkész és tanító, kiemelkedő bibliai- és keletkutató, a Harvard Egyetemen végzett, az Amerikai Régészeti Társaság, a Massachussetsi Történelmi Társaság, az Amerikai Kelet Társaság, valamint az Új-angliai Történelmi Származástani Társaság kiváló tagja. Sok irodalmi és történelmi cikket írt és füzeteket adott ki. Azonban befolyása valószínűleg korábbi írók összeállításán keresztül érzett leginkább – Átfogó magyarázat a Szent Bibliához (1834-38) –, amelyből húszezer pédányt adtak el azonnal, később több kiadással. Ezt a munkát az jellemezte, hogy „a legjobb Családi Magyarázat angol nyelven, és a Bibliai-osztályok és vasárnapi iskolai tanítók szükségletére nagyszerűen alkalmassá tett”, „vetélytárs nélküli” tervezetnek tartották.³⁰

Angol magyarázók köteteinek ezrei voltak már forgalomban Amerikában, de ez a népszerű összeállítás, amelyről állították, hogy „majdnem minden értéket tartalmaz Henrytől, Scotttól és Dodridgetól, és kivonatokat számos másik szerzőtől”, és mindez csak 15 dollárért. Kétségtelen, hogy egy szélesebb olvasókört nyertek meg ezek az írások ebben az országban és valószínűleg (126) sok másnak is a forrása volt, amit eredetileg különféle szerzőknek tulajdonítottak. Mattew Henry magyarázatának egy kivonatát állítja párhuzamba bibliai szöveggel, minden bekezdés végén a „Gyakorlati Tapasztalatok” Scottól és legalul megjegyzések sorozata a bibliai tartalomhoz és mindegyiket Scottnak vagy másoknak tulajdonítja.

A Dániel és Jelenésekről való jegyzetekben úgy látszik Scottnak adja a fő helyet. Kiemeli még Bishop püspököt (akit Scotton keresztül idéz) és Woodhose-t. Érdemes megjegyezni, hogy ez a magyarázat alkalmanként amerikai írókat idéz, úgy mint Griffin-t vagy Ethan Smith-t. A Széleskörű Magyarázat hatása szintén az ezer év utáni időszakra érvényesülne túlnyomórészt – világméretű megtérés és általános béke reménye a második advent és az ítélet előtt.

VI. Egyéb külföldi művek igénybevétele

1. BUCK (FÜGGETLEN): A TÖRÖK BIRODALOM 1844-BEN ÉR VÉGET – CHARLES BUCK (1771-1815) teológiai író és a Sheernessi, Hackney és Londoni Független Gyülekezetek lelkésze,, a közismert és sokszor újra kiadott Hittudományi Szótár szerzője, melyet gyakorlatilag az összes protestáns használ a XIX. század első felében. Hat londoni kiadást ért el, az elsőt Londonban 1802-ben adták ki. Amerikai újra kiadása a következők szerint terjedt el: 1807, 1810, 1814, 1815, 1820, 1821 és majdnem évente, egészen 1850 utánig. Ezek megtalálhatók voltak gyakorlatilag minden lelkésztanulónál.

Buck Szótára felvázol néhány próféciai meghatározást. A Római Egyház az Antikrisztus, mint „a megegyezések legfőbb szerzője”, mivel nem támadt más kormányforma „azután, hogy Róma a barbárok által darabokra töretett, hanem annak pápai hatalma”. Azonosítja azt a „nagy hitehagyással”, a „bűn emberével”, a „gonoszság titkával” és a „kárhozat fiával” és a Fenevaddal, kinek 1260 esztendeje – úgy véli – 606-ban kezdődött. Az Antikrisztus most gyorsan hanyatlik. A hatodik trombita, a mohamedanizmus, Buck szerint (127) 1844 körül véget ért, a 391 éves időszak vége (Jel. 9:15.), valószínűleg Konstantinápoly 1453-ban történt elestétől kezdődően. A millennium, a hetedik ezer év, közel van, ami észrevehető lesz az egyház világszéles győzelme és a zsidók megtérése által.³¹

2. ROLLIN (FRANCIA): KRISZTUS ORSZÁGA KÖVETI A NÉGY VILÁGBIRODALMAT – Egy francia mű CHARLES ROLLIN’S-tól³² Histoire Ancience (francia) vagy Ancient History (angol) Ókori történet (1730-38), azért vesszük be ide, mert azonnal angolra fordították. Számos kiadást ért meg Angliában és 1800 után Amerikában – a század nagyobb részében majdnem évente. Rollin történelmi könyve nem tér ki a jövendölések értelmezésére, de beszél Dánielről és Nabukodonozorról. Alapvetően utal a négy világbirodalomra, kezdve Asszíriával (Új-Babilónia), amely sorozatot a Krisztus országa követ; Nagy Sándor hódításairól és az ő birodalmának szarvakra való felosztásáról, Antiokhosszal mint a rendkívül nagy szarvval, mint aki az Antikrisztus jelképe.³³ Széles körben idézték, mint a 70 hét időpontjával kapcsolatos prófécia magyarázatait, melyeket Usshertől vett át – Artaxerxes 20. évétől, melyet Kr.e. 454. évre tesz, - és amely hozzávetőlegesen a keresztig terjedt. Noha Rollin prófétikus szöveget idéz, azonban „más írókhoz” utalja az olvasót magyarázatért.³⁴

3. PRIDEAUX (ANGLIKÁN): A 70 HÉT Kr.e. 458-TÓL – Kr.u. 33-IG TERJED ‑ HUMPFREY PRIDEAUX ³⁵ Az Ó- és Újtestamentum kapcsolata a zsidók és a szomszédos nemzetek történelmében (1716-18) című műve (128) húsz kiadást ért meg 1845-ig. Amerikában újranyomták 1815-16-, 1824-, 1825-, 1832-, 1833-, 1836- és 1845-ben ( a tizenötödik amerikai kiadás), stb. Prideaux-t főleg a történelmi eseményekért idézik és a hetven hét részletes megtárgyalásáért, amelyet ő Artaxerxes uralkodásának hetedik évétől keltez, Kr.e. 458-tól számítva (J.P.4245) Kr. u. 33-ig (J.P.4746) a kereszttel bezárólag.³⁶

4. HORNE (metodista): A 2300 ÉV PONTOS DÁTUMA – THOMAS HARTWELL HORNE’S-nak³⁷ Bevezetés a Szentírás tudományos és kritikus tanulmányozásába c. műve (első kiadása 1818) „17 évi imádságos, magányos, kitartó és nem ritkán éjfélig tartó munka” után tíz kiadást ért meg Angliában, és 1827-ben újra kiadták Amerikában. Dánielnek a régi minta szerinti értelmezést adja – a négy világbirodalom, a Messiás országa, a tíz szarvbirodalom különféle felsorolását követi Róma; és a pápaság, mint a Dániel 7. kis szarva, az erőszakos király, a bűn fia. Dániel 8. kis szarvánál eltér, azt Róma világi hatalmának tartja, aki a zsidó templomot és államot elfoglalja. Magától értetődően, bár nem tényszerű megállapítás szerint, ő úgy veszi, hogy a 2300 év-nap magába foglalja a zsidó templom hosszú pusztán hagyatottságát és a szentélynek a rómaiak által való elpusztítását. A 70 hetet Artaxerxes uralkodásának hetedik esztendejétől számítja (nem ad pontos dátumot) a keresztig, Kr.u. 33-ban. Várja a zsidó állam helyreállítását és az Antikrisztus pusztulását (a pápaság) az ezer év kezdetén. A Jelenések könyvéről kevés magyarázatot ad. A pápai Róma a fenevad és Antikrisztus, de a könyv általában „Krisztus növekvő országára” vonatkozik és a „királyság” lelki, az igaz vallás diadala.³⁸

(129) 5. FABER (ANGLIKÁN): SOK MAGYARÁZÓ KÖVETTE – GEORGE STANLEY FABER³⁹ próféciamagyarázatait (a Prófétai Hit III. kötetben megvitatva) széles körben idézték amerikai magyarázók, gyakran újranyomtatták, a 2300 év1866-ban való befejeződésének, egyidejűleg az 1260 év és más magyarázatok vonatkozásában épp olyan jó szakértőnek tartották, mint a postmillennium és a 6000 éves időszak különös meghosszabbítása terén.

6. CROLY ÚJRAKIADÁSA MEGERŐSÍTI A KULCSÁLLÁSPONTOKAT ‑ Egy másik angol újrakiadás, mivel állandóan idézték, teljes befolyást gyakorolt az eredeti amerikai kiadásra, a GEORGE CROLLY – ír rektor, magyarázó és irodalomkritikus – Szent János Apokalipszise (Philadelphia 1827) című műve volt. Ennyi elegendő Crolly kulcs-álláspontjainak rövid megpillantásához.⁴⁰ Ezen hiteles író egyik jellemző vonása, hogy kiszámította az 1260 évet, amely kb. hétszer ismétlődik a próféciákban, inkább 533-ban Justinianustól a francia forradalomig 1793-ban, mint később Phocus 605-ban kiadott rendeletével kezdődik, amely irányadó – mondta ő – csupán Justinianus eredeti rendeletének megerősítése volt. És a Két Tanú meggyilkolása, melyet Ó- és Újtestamentumként értelmezett, a három és fél nap-évvel a végéhez érkezett, vagyis 1793. novembertől 1797. júniusig. Másokat hasonló igyekezetre buzdított.

Világos volt, hogy Franciaország az „európai” „városok” „tized része”, és nyilvánvaló, hogy a francia forradalom politikai „földrengés” volt. Továbbá, Croly a pecséteket, a trombitákat és a poharakat inkább egyidejűnek, mint egymást követőnek tekintette – Mede-vel ellentétben. A pecsétek, pl. az egész keresztény korszakot felölelik. Szerinte a tiszta és tisztátalan „asszony” jelképezte a tiszta egyházat és a hamis (130) vagy a pápai egyházat. A pápaságot és Dominikánus rendet fenevadaknak nevezte el, vagyis üldöző rendszernek. A tíz szarv természetesen európai birodalmak, az angyali üzenetek lépések, melyek által az egyház győzedelmeskedik. Az ezer év a jövő. Ez Croly dióhéjban. A legfontosabb eszközök közül ez volt az a néhány, valamint az angol kézikönyvek, amelyek az amerikai jövendöléstanulmányozók rendelkezésére álltak.

7. EGY SKÓT KÖLTŐ SZÍNES KÉPET FEST – A több mint ötven amerikai kiadás kétségtelenül indokolttá teszi, hogy a nyomtatásba belevegyük ezt a hatásos költeményt, ROBERT POLLOK⁴¹skót költő A rohanó idő (Edinburgban 1827-ben kiadva) című versét, bár az nem foglalkozik időpróféciával. Ez a rendkívüli oktató költemény tele van gyönyörű és erőteljes részletekkel, és úgy jött „mint egy üstökös a londoni és Edingurgh-i irodalmi körökbe. Megjelenése után alig egy héttel ez lett a közbeszéd tárgya. Mesteri kéz kapott váratlanul a skót hárfába szent költemény hangjaival”.⁴²

Ebben a nagy kálvinista költő ragyogó hasonlatokat használ a Krisztus egyházáról és a feltámadásról írt költeményében a Biblia felmagasztalására, olyanokat mint „az Úr ragyogó gyertyája” és „az örökkévalóság csillaga”,⁴³

Az énekes ezután a nagy egyházi elfajulásra tér, az állam és az egyház végzetes egyesülésére, „Hogy megkössék a vallást, mely szabadnak született, az állam kereke mögé”.⁴⁵

A negyedik könyvben Pollok beszél a „fogoly prófétáról”, aki látta –

Majd az ötödik könyvben szembeállítja a „királyi és . . . papi elnyomást”, bizonyára a pápaságot az igaz egyházzal. Leírja az uralkodókat, akik lettek –

Az igazi egyház a pusztaságba „lealázottan zsákruhában és elhagyatottan könnyek között” van, mialatt –

Azután, hogy Sátán megkötöztetik a megjövendölt ezer évre, az igaz béke és újjáteremtés dicsősége következik, és a költő hozzáfűzi „És a föld ezeréves ünnepet ült”.⁵¹

Pollok akkor foglalta e hatalmas versbe magyarázatát, amikor a prófécia volt az uralkodó téma, amikor jelképeit sokan használták és mindenki ismerte.

JEGYZETEK

8. Az eredeti írások megvitatásáról és Jurieu angol újrakidásairól lásd: Prophetic Faith II. kötet 636-649. o.

11. I. m. 40,41. o; Fleming részletesebb magyarázatát lásd: Prophetic Faith II. kötet. 642-649. o.

12. Lásd: Prophetic Faith III. kötet XXXV. Fejezet. (nagybetűkkel és dőlt betűkkel.)

16. „A pápaság 1260 diadalmas éve”, Sign of the Times, 1843. február 22. 177. o.

20. Felhívjuk az olvasót, hogy rendszeresen forduljon az erre az időszakra vonatkozó részletes táblázatokhoz. Az első bekezdést (392, 393. o.) a dánieli magyarázatokra szánták, és a másodikat (394, 395. o.) a Jelenések próféciáira. Itt megtalálható az általunk feltérképezett összes író vezető álláspontja – 1800-tól 1840-ig – valamint néhány, a szövegben nem részletezett kisebb személyiség.

21. JOSEPH PRIESTLEY (1733-1804) az ő szülőföldjén Yorkshire-ben tanult, an anglikán hittől eltérő,nézetekben meggyökeresett főiskoán. Később őszintén unitárius lett. Elutasították az egyetemről, mert nem volt anglikán, Edinburgban elnyerte a jogi doktori fokozatot. Érdeklődése változott. Úttörő vegyészként kilenc új gázt határozott meg. Mint pedagógus, ő volt az első, aki a modern történelmet bevezette a tantervbe, és gyakorlati módszereket vezetett be a tudományba. A szabadság bajnokaként megfeddte a kormányt az amerikai gyarmatok igazságtalan kezelése miatt. Később, kifejezte a francia forradalom iránti rokonszenvét, aminek az lett az eredménye, hogy egy dühödt csőcselék felégette az otthonát, tönretette a személyes befolyását. Amerikában keresett menedéket 1794-ben, ahol élete hátralévő idejét töltötte.

22. Előadás egy Angliában a próféciáról taartott prédikációról, lásd: Prophetic Faith, II. kötet 745, 746. o.

23. Joseph Priestley, Jegyzetek a Biblia összes könyvéről, 4. kötet, 651-667. o.

24. I. m. 2. kötet 525-527, 538-544, 514, 517. o. Érdemes megjegyezni, hogy Prietley utal Lloyd püspöknek az óráról, napról, hónapról és az évről való jóslatára, ami 1762-ben teljesedik be. Bár nem ért egyet Lloyd próféca-értelmezésével, hogy 39v telt el Katahi török általi bevétele és Kaminice 1672 évi bevétele között, azt elismeri, hogy utána a török hatalom hanyatlásnak indult. (I. m. 4. kötet, 601. o.)

25. MATTHEW HENRY (1662-1714), Angliában, Flintshire-ben született. Meglehetősen koraérett gyermek volt, később jogot tanult. Mivel az apja nem tartozott az anglikán egyházhoz, megtagadták tőle azt a kiváltságot, hogy Oxfordba vagy Cambridgbe bejusson. Azonban hamarosan, 1686-ban elkezdett prédikálni egy presbiteriánus gyülekezetben és 1687-ben felszentelték. Egy gyülekezeti házat létesítettek és ő prédikált a szomszédos falvakban és a Várban lévő foglyoknak. 1686-ban kezdte meg magyarázó prédikáclását, és összekapcsolta azt kommentárjának fejlesztésével. 1711-ben Londonba ment, ahol felelőssége fokozódott. Számos művet írt.

26. THOMAS SCOTT (1747-1821) Az angliai Lincolnshire-ben szüetett. 1773-ban szentelték fel, lalkészi és segédlelkészi állást töltött be. A Szentírás eredeti nyelven való tanulmányozás céljából 1795-ben Londonba kötözött, és 1788-ban megkezdte szövegmagyarázatát. 117 heti részletben készület el, és pénzügyi nehézségekkel és rossz egészséggel járó örökös harc közepette (1788-92) született meg. Őszinteséggel, szaktudással és jáborsággal jellemezték munkáját, és a mi korunk és országunk „legnagyobb teológiai teljesítményének nevezték”. 1807-ben megkapta a hittudományok doktora cymet a Carlisle-i Dickinson Főiskolától Pennsylvaniában.

27. Scott Történelmi nézeteinek meghatározó bemutatását lásd: Prophetic Faith III. kötet 348-350. o.

28. Az 1804-es kiadásban az Esdrás 7. margóján a dátum Kr.e. 457, de az 1830-as kiadásban ez (lehetséges, hogy újrakiadás által) a fejezet első részében Kr. e. 458-ra változik.

29. ADAM CLARKE (1762-1832) Írországbanm Londonderryhez közel született, John Wesley jelentősen befolyásolta. 1778-ban csatlakozott a metodistákhoz, rövidesen tanácsadó lett, majd rendszeres és nagyon népszerű prédikátor, 1782-ben kezdte meg első körútját. Az emberek megtérítése volt nagy célja. Háromszor volt a Wesleyan Konferencia elnöke – 1806, 1814 és 1822 években. Az utóbbi években lovaskörúton szolgált, továbbá 1805-től Londonban élt. 1815-től a haláláig írásra szánta magát. Clarke volt a „legszorgalmasabb tudós”, korán kelt és intenzíven dolgozott, módszeres és sokoldalú volt. Klasszikusokat, ősatyáat és a keleti irókat tanulmányozva héber, szír, arab, perzsa és szanszkrit nyelvtudára tett szert. 1807-ben bölcsész diplomár kapott az Aberdeen Egyetemtől és 1808-ben jogtudományi doktori diplomát.

30. S(amuel) Austin Allibone, A Critical Dictionary of English Literature, I. kötet 69, 963. o. A szélesebb olvasóréteg elérése érdekében, az első kiadást ugyanabban az évben két formában bocsátották ki. A különleges „Baptista Kiadás”, amely a címoldalon a fenti két szó hozzáadásával különbözik, egy kiagészítést adott az „Előszó a Baptista Kidáshoz” az először kiadott 4 kötetben (az Evangéliumokhoz). Ez az előszó, amit Joseph A. Warne írt alá, elmagyarázza, hogy a commentár érintetlen maradt, kivéve azokat a konkrét helyeket, ahol a megjegyzések nem voltak összhangban a megkülönböztető baptista hittel. Az egyetlen különbség az volt, hogy a”Baptista Kiadás” kibocsátásakor ezeket a különleges oldalakat felülvizsgált lemezekről nyomtatták, amelyeken zárójelben helyettesített elfogadható anyag került a törölt megjegyzésekhez, és az egyes felülvizsgált oldalak alján a zárójelbe foglalt „(Baptista Kiadás)” változatot adták hozzá.

31. Charles Buck, Egy Theológiai Szótár, cikkek az Antikrisztusról, Millenniumról, Mohamedánizról.

32. CHARLES ROLLIN (1661-1741), kiváló történész volt és a szépirodalom professzora, Párizsban született és különböző főiskolákon a szónoklás és retorika tanszékét vezette, kétszer volt a Párizsi Egyetem professzora. Újjáélesztette a görög nyelv tanulását és megreformáéta az oktatást.

33. Charles Rollin, Ókori történelem, (Amerikában újra kiadták) 1. kötet, 288, 292, 352-354. o; 4. köteet 143, 144. o.

35. HUMPHREY PRIDEAX (1648-1724), keletkutató, történész és Norvégia dékánja, Cornwallban született. 1672-ben végzett Oxfordon a hittudományok legalacsonybb fokozatával, ezt követoen egyetemi bölcsétszerkari és British Academivégzettséget és hittudományi doktori diplomát szerzett. Kiváló volt a tudóstársai között, és évekig az Oxfordi St. Clement Főiskola rektora volt, valamint héber nyelv oktatója az Oxfordi Krisztus Gyülekezete Főiskolán. A Római Katolikus kérdés felett jóképességű vitatkozó volt, és kilenc mű szerzője.

37. THOMAS HARTWELL HORNE (1780-1862), angol bibliai tudós. Bibliográfus és vitatkozó, Londonban született. 1802 körül csatlakozott a Wesley-t követő metódistákhoz. Több tudós assistensévé vált, miközben a kora reggelt és a késő estét szentelte a különböző témájú művek összeállítására és jogkönyvek szerkesztésére. Termete kicsi volt, de szelleme rendíthetetlen, és 45 kötet szerzője volt. 1800-ban, 19 éves korában kezdett írni, bölcsész diplomát szerzett az Aberdeen-i King’s Főiskolán, és később a hittudományok lealacsonyabb fokozatot szerezte meg Cambridgeben 1829-ben. Segédlelkésznek szentelték fel a Newgate-i Krisztus Gyüekezuetében, és több kisebb tisztség után a St.Paul’s Cathedral kanonoka lett. Ő volt a British Múzeum egyik könyvtárosa is.

38. Thomas Hartwell Horne, Intoduction to . . . the Holy Scriptures, 4. kötet 188-192, 486, 492. o.

39. GEORGE STANLEY FABER (1773-1854), „vitatkozó” és a Salisbury Catedrális kanonoka volt, Yorkshire-ben született és alaposan képzett volt, Oxfordban megszerezte british academiai, a bölcsészeti és a hittudományi doktori diplomát. Long Newton-ban szolgált 21 évig, és a saját meggyőződésének és következtetéseinek rendíthetetlen szószólója volt. 42 mű szerzője volt. Ezek között volt a Dissertation an the Prophecies . . .Relative to the Great Period of 1260 Years (1806), mely öt kiadást ért meg Nagy-Britanniában (az első amerikai kiadás Bostonban az 1808 évi újranyomtatás volt); a General and Connected View of the Prophecies (1808); és a The Sacred Calendar of Prophecy (1828). Produkciói nagyszerű tanulásról és kutatásról tesznek bizonyságot. (A teremtés napjának kvázi tudományos elméletéről lásd: Shimeal a jelen kötetben)

41. ROBERT POLLOK (1798-1827), Renfrewshire-ben született, a alsgow-i Egyetemen végzett, (bölcsész diplomát szerzett) 1822-ben, és lelkésznek tanult. Elkezdett lelkészként prédikálni az Egyesült Szecessziós Egyházban, egészségét azonban végzetesen meggyengítette a túlzott tanulás. 1825-ben kezdte el írni a The Course of Time-t (Az idő versenypályája) teljesen verset tartalmzó tíz könyv, jelentős részét ágyban pihenve írta és csak hat hónappal halála előtt adták ki. Pollok csak négy prédikációt tartott 1827-ben amikor az egészsége megtört. Azt tervezte, hogy majd Olaszországban helyreáll, de az útvonal megtervezése után meghalt.

42. James Scott, The Life, Letters and Remains of Robert Pollok, A.M., 283. o. ’828-ban újra kiadták Amerikában. Itt 15 kiadásban jelent meg 1833-ban, majd több kiadó is kiadott hasonló kiadásokat. Angliában 78.000.000 példányt nyomtattak ki 1869-re. Ugyanígy volt német kiadás is.

43. Robert Pollok, The Course of Time 2. könyv in Thomson and Pollok, 187. o.

Brit magyarázatok újra kiadásának befolyása Amerikára

III. Magyarázatok és szótárak újranyomtatásának formáló hatása a prófétikus nézetekre