95 - Barát és ellenség

.

I. A téma aktualitása

1.    Ebben a két igében, két speciális fogalommal találkozunk, egyikben a „barát”, a másikban pedig az „ellenség” szó ad tartalmat az Ige üzenetének.

• Isten teremtett világban a bűn megjelenése kettévágta a teremtett lények közösségét, egymás szeretete helyett kialakult a barát és az ellenség fogalma.

• A barát és az ellenség fogalmának hátterén viszont megváltozott a teremtett lényeknek egymáshoz való viszonyulása.

• Mivel pedig az ellenség nagyon sokszor barátként mutatkozik be, és csak később derül ki róla, hogy valójában ellenség, ez teljes zűrzavart okozott a teremtett lények között.

2.    A Biblia beszámolója szerint először a Menny szeretet világában tűnt fel az „Ellenség”, aki viszont barátként szeretett volna bemutatkozni a többi lények előtt.

• Ezért megszületett benne a megtévesztés szándéka, a hazugság, a mások becsapásának készsége, - így lett Ő a „hazugság atyja”. Ján. 8,44.

3.    Isten mindent megtett azért, hogy Lucifert, ezt az Ellenséggé lett hatalmas angyalfejedelmet megmentse és visszafordítsa arról az útról, amin elindult.

• Ennek érdekében Isten minden igyekezetével azon volt, hogy meggyőzze az Ellenséget arról, hogy az általa választott út a szeretet ellentéte, ezért annak vége csak a halál lehet, a végső és teljes megsemmisülés.

  • A Jelenések könyve szerint hatalmas küzdelem alakult ki a Mennyben Isten és az Ellenség között, - mármint az érvek és az ellenérvek küzdelme.

• Mivel Sátán elutasította Isten szándékát, nem akarta elfogadni a világegyetem szeretet-rendjét, ezért el kellett különíteni Őt és társait azoktól, akik viszont inkább Istent és az általa felállított szeretet világát választották, mint Sátán megtévesztő eszméit.

  • Ezért Őt és társait végérvényesen kivetette Isten a Mennyből.

  • Ezzel viszont végérvényesen lejárt számukra az isteni kegyelem lehetősége, és ezzel együtt a Mennybe való visszatérés lehetősége is.

4.    A mennyei küzdelem kinyilatkoztatása azt akarja bemutatni, hogy Isten a fellázadt angyalokért is megtett mindent, a visszafordításukért és megmentésükért.

• A kivettetésük viszont azt mondja el, hogy Isten szándéka eredménytelen volt a fellázadt angyalok megmentésére, Isten nem tudott értük többet tenni.

5.    A kivettetés után már többen szerettek volna visszatérni, még Sátán is a bűnbánat jeleit mutatta, ezt a bűnbánatot azonban csak a következmények érzékelése váltotta ki belőle, de nem a tetteit bánta meg.

• „Sátán remegett, amidőn áttekintette munkáját. Egyedül elmélkedett a múltról, a jelenről és jövendő tervéről. Hatalmas testalkata remegett, mintha szélvihar rázta volna meg. Ekkor angyal érkezett a mennyből, és hívta egy Krisztussal való beszélgetésre. Amikor ez megadatott számára, akkor elmondta Isten Fiának, hogy megbánta lázadását, és ismét kívánja az Isten kegyét. Kész lenne visszafoglalni azt a helyet, amelyet Isten azelőtt jelölt ki számára, hogy bölcs uralma alatt legyen. Krisztus sírt Sátán fájdalmán, de elmondta neki Isten határozatát, hogy őt sohasem lehet visszafogadni a mennybe. A mennyet nem szabad veszélynek kitenni. Az egész mennyet megrontaná, ha visszafogadnák, mert a bűn és lázadás tőle ered. A lázadás magva még benne van.” (MT. 12,3.)

6.    Mivel Sátán időközben az újonnan teremtett embert is bűnbe vitte, ezért ettől kezdve már nemcsak Isten ellensége volt, hanem az emberi család ellensége is.

• A benne lévő ellenséges érzéseket és indulatokat igyekezett átültetni az általa becsapott, és befolyása alatt tartott emberek lelkébe is.

• A történelem visszaigazolásából, és a jelen élet tényeiből egyértelmű, hogy ezt a szándékát nagyon hatékonyan és eredményesen végezte az emberek között.

7.    Mivel a létbiztonságunkat és az örökéletünk lehetőségét veszélyezteti vagy éppen védi ez a két szó: barát és ellenség, ezért tisztában kell lennünk azzal, hogy mit kezdjünk velük, hogyan viszonyuljunk az egyikhez és a másikhoz.

• Ebben az igeszolgálatomban erre próbálok meg választ keresni az Ige alapján.

II. Az ellenségünk

1.    A magyar nyelv tökéletesen kifejezi és meghatározza az ellenség mibenlétét, ezért nagyon könnyen azonosítani tudjuk.

• Ellenségnek mondhatjuk azokat, akik tetteikben és szándékaikban ellenünk vannak, akik bármilyen vonatkozásban ártani akarnak nekünk.

• Ezen a körülményen az sem változtat, ha valaki az ellenséges szándékát a barátság köpenye alatt próbálja elrejteni.

  • Ettől a képmutató megnyilatkozástól csak rosszindulatúbb és veszélyesebb lett az ellenség, mert meg akar téveszteni és be akar csapni.

  • Ez a megtévesztő és rejtett ellenségeskedés kimondottan sátáni módszer, és akik ezt alkalmazzák a saját gyakorlatukban, azok az alkalmazás pillanatában kivétel nélkül Sátán eszközeivé lettek.

2.    Amikor ilyen nyílt vagy éppen rejtett ellenséges szándékot ismerünk fel valakiben, akkor ez a felismerés általában egy negatív ellenérzést vált ki belőlünk az illető személlyel kapcsolatban.

• A bűntől romlott természetünk ösztönösen ellenséges érzéseket vált ki ilyenkor belőlünk is.

  • De ez is Sátán műve és célja, mert ő akar ellenségekké tenni bennünket.

• Jézus azonban arra szeretne megtanítani bennünket, hogy ne a Sátán által kiváltott érzéseinkre hallgassunk, ne váljunk mi magunk is ellenséggé.

• Már Jézus korában is létezett egy téves elgondolkodás azzal kapcsolatosan, hogy miként viszonyuljon valaki az ellenséghez.

  • Azt vallották: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet”. Mt. 5,44.

•  Jézus azonban ezzel a felfogással szemben eligazító tanácsot adott arra vonatkozóan, hogy miként viszonyuljunk, és hogyan kezeljük az ellenségeinket.

  • „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket” Mt. 5,44.

• Természetesen ezt a jézusi parancsot nem kell alkalmaznunk Sátánnal, mint ellenséggel szemben, ez csak az embertársi kapcsolatainkra vonatkozik.

• Mivel pedig a bűn világában élő embernek sokszor kétségei vannak és bizonytalan abban, hogy ezt miként lehet a gyakorlatban megvalósítani, ezért Jézus három pontban összefoglalja ennek a lényegét. Mt. 5,44.

3.    „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak:”

• Hogyan kell áldani? - Amikor Istent áldjuk, akkor minden jót elmondunk Róla, - így kell az ellenséget is áldani, tudni kell róla is jót mondani.

• Isten szemléletváltásra akar késztetni bennünket, hogy az ellenségben ne csak a rosszat, hanem a jót is észre tudjuk venni, és azt elmondani másoknak.

•  Ha pedig már képesek vagyunk így áldani az ellenséget, vagyis a jót is elmondani róla, akkor ezzel bizonyságot tettünk mások előtt, hogy mi valóban szeretjük azt, aki ellenségünk lett.

  • Ezzel az is beigazolódik, hogy csak a másik lett ellenséggé, de mi megőriztük a baráti lelkületünket.

4.    „Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek”.

• A Biblia alaptanítása az, hogy „nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért, sőt ellenkezőleg, áldást mondván”. I. Pét. 3,9.

• Isten gyermekeit éppen az kell megkülönböztesse másoktól, hogy az ellenséges megnyilatkozásokra nem hasonló ellenséges szándékkal válaszol.

• Pál apostol azt mondja: Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg”. Róm. 12,21.

• Amikor ezt nem tudjuk alkalmazni, akkor a gonosz győzött le bennünket, holott arra hívattattunk el, hogy mi győzedelmeskedjünk a gonosz felett.

• Amikor igyekszünk jót tenni azokkal, akik ellenségeinkké lettek, akkor tetteinkkel a szeretetünkről teszünk bizonyságot az ellenségünknek.

• Ez a szeretet viszont nem az ellenség igényeinek kiszolgálását jelenti, hanem csak a megmentéséért váló fáradozást.

5.     „Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”

•  Jézus felszólítása a közbenjáró imádságra vonatkozik, azt szeretné, ha tudnánk őszintén imádkozni az ellenségért, a megtéréséért, a megváltozásáért.

• Ha már imádságainkban, Isten előtt is hordozni tudjuk az ellenség ügyét, akkor ez önmagunk számára ad bizonyságot, hogy mi nem váltunk ellenséggé.

6.    Az ellenség szeretete tehát nem más, minthogy az ellenséges és rosszindulatú szándékból eredő cselekedetekre nem reagálunk hasonló módon.

• Éppen ellenkezőleg, - igyekszünk minden irányba pozitív jellegű bizonyítékát adni, hogy mi nem vagyunk ellenség, hanem csak a másik fél lett azzá.

7.    Mindezek hátterén felvetődhet bennünk az a kérdés, vajon meddig kell, és meddig lehet gyakorolni ezt a jézusi tanácsot?

• Vajon mindig az ellenség iránti szeretet kell vezessen bennünket, vagy van egy határ, ahol megváltozhat a viszonyulásunk az ellenség felé?

8.    A Jézus által adott tanács mindenképen az elsődleges szabály számunkra az ellenség felé, ugyanakkor Isten példaadásában egy másodlagos viszonyulást is megfigyelhetünk az ellenséggé lett személy irányában.

• Az ellenséggé vált személy ugyanis eljuthat abba az állapotba, amikor mi már mindent megtettünk érte, de minden eredménytelen volt, ezért már nem tudunk érte többet tenni.

  • Isten a kegyelem lezárásával fejezi ki ezt a visszalépő szándékát.

• Az ellenség megkeményedése és a mi tehetetlenségünk tudata nekünk is szabadságot ad a visszalépésre, amikortól már nem jelenti a szeretetlenségemet az, ha nem fáradozom többé az ellenséggé lett embertársamért.

  • Természetesen Isten ezután is hozhat változást az ellenség gondolkodásában és életében, de ebben már nem mi leszünk az eszközei.

9.    Az ellenség megmentéséért való törekvéseink ugyanazon az elven működnek, mint az evangélium hirdetése.

• Három lehetőség jöhet számításba:

  • Egy embert használ Isten eszközül, hogy az ellenség jobb belátásra térjen.

  • Több személy egymást felváltó és kiegészítő tevékenysége hoz változást és eredményt az ellenség életében.

  • Minden erőfeszítés hiábavalóvá lesz, mert az ellenség megkeményíti a szívét Isten Lelkének befolyása előtt.

III. A barátunk

1.    János evangéliumában azt olvastuk, hogy Jézus barátokként választott ki bennünket, és ezzel Ő a mi nagy isteni Barátunkká lett.

• Ez a barátság már az Édenben kezdődött, amikor az ember ellensége lett Istennek, de Isten barátként, baráti szándékkal jelent meg hűvös alkonyatkor.

  • Ekkor azért jött az ellenséggé lett emberhez, hogy a szabadulás lehetőségét ajánlja fel számukra, vagyis a szeretetéről és a segíteni akarásáról biztosítsa őket.

2.    Jézus barátsága a Golgota eseményében fejeződött ki, ezzel mutatta be, hogy mennyire szeret bennünket.

• A Golgota keresztje annak bizonysága lett, hogy Jézus olyan barátainak tekint bennünket, akik felé szeretetének teljességét szeretné kifejezni.

  • Mert „nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja az ő barátaiért”. Jn. 15,13.

3.    Jézus barátságának megnyilatkozása azonban ennél még több és sokoldalúbb.

• A barátság jegyében Jézus ígéretet ad arra, hogy mindig tájékoztat bennünket, nem hagy bizonytalanságban az üdvösségünket érintő kérdésekben.

  • „Titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtúl adtam néktek.” Jn. 15,15/b.

    • Ezt leginkább az Ige prófétai kinyilatkoztatásában találhatjuk meg.

  • A Jelenések könyvének első soraiban találjuk meg ezt megfogalmazva: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten”. Jel. 1,1.

• Jézus azt is mondja: „nem mondalak többé titeket szolgáknak”. Jn. 15,15/a.

  • Egy barátnak teljesen más előjogai vannak, mint a szolgának.

  • Jézus ezzel arra szeretne bátorít bennünket, hogy ne mindig a félelmetes Istent lássuk Benne,  merjünk Hozzá közeledni úgy, mint a barátunkhoz.

  • Ez a baráti közeledés azonban ne az emberi kapcsolatokban megszokott haverkodó stílusban történjen, mert Ő nem a haverunk, hanem a Barátunk.

    • Aki úgy viselkedik Jézus előtt, mintha a haverja lenne, az elfeledkezett arról, hogy ez a Barát az örökkévaló és mindenható Isten is.

    • Ezért előtte inkább a saruinkat kellene leoldani, mintsem hogy öntelten egyenrangúnak képzelni magunkat Vele.

• Jézus barátsága a megítéltetésünk vonatkozásában is reménységet ad, hiszen Ő, a barátunk fog megítélni bennünket.

  • János apostol éppen ezért írja azt, hogy „bizodalmunk van az ítélet napjához”. I. Jn. 4,17.

4.    Bár kiválasztott bennünket Jézus, mint barátait, de ugyanakkor bizonyos feltételt is szabott elénk ezzel kapcsolatban.

• Ez a barátság csak akkor lehet valóságos, ha teljesítjük Jézus feltételeit.

  • „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek. amiket én parancsolok néktek.” Jn. 15,14.

• Jézus parancsa pedig nem más, mint az, hogy szeressük egymást úgy, ahogyan Ő szeretett bennünket. Jn. 15,12.

  • Az Ő szeretete nem önző érdekeken nyugodott, nem azért szeretett, mert mi már korábban szerettük, és nem azért, mintha megérdemeltük volna a szeretetét.

5.    Mi emberek, a szeretet adásunk feltételeként mindig elvárunk bizonyos dolgokat.

• Jézus viszont előbb kinyilvánítja szeretetét felénk, biztosít bennünket arról, hogy szeret.

  • És ezzel váltja ki belőlünk azokat a reakciókat, amiket mi előfeltételként szoktunk egymás elé szabni.

• Jézus tehát csak akkor vállal bennünket barátainak, ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Ő szeret bennünket, elvárások és feltételszabások nélkül.

IV. Társas kapcsolataink

1.    Az ellenség és a barát nemcsak a nagy küzdelem színterén jelenik meg az életünkben, Sátán és Jézus személyében, hanem az emberi kapcsolatainkban is.

• Ezért Istentől kapott bölcsességgel különbséget kell tudni tenni ember és ember között, hogy baráttal vagy ellenséggel állunk-e szemben.

2.    Itt azonban egy örök zöld kérdéssel állunk szembe, amely újra és újra előjön: - Kit tekinthetünk barátnak?

• A barát szándékai és tettei sohasem ellenem nyilatkozik meg, mivel mindig őszinte szeretetből fakad, ezért sohasem akar megtéveszteni.

  • A baráttal szemben nem kell állandó készültségben vigyázni, nehogy visszaéljen a bizalmammal.

• A barátot sohasem az elvárások jellemzik, hanem az adás szándéka, vagyis elsősorban nem kapni akar, hanem adni, ez az isteni szeretet alapeleme is.

3.    A mindennapi életünkben általában csak a barát szót ismerjük és használjuk, a felebarát szót viszont nemigen.

• A Bibliát ismerő hívő embereknek viszont be kell építeni a szóhasználatukba és a gondolkodásukba is a felebarát létezésének a tudatát is.

  • De vajon mi a különbség a barát és a felebarát között?

• A magyar nyelv ennek a fogalomnak a jelentését is nagyon könnyen érthetővé teszi azzal a szóval, amivel kifejezi ezt a jelenséget, „fele-barát”.

  • Vagyis nem azonos a baráttal, csak a fele annak, amit barátnak mondunk, - De vajon miért csak a fele?

• A felebaráti viszonyban csupán egyoldalú szeretetadás nyilatkozik meg, vagyis részemről, aki ezzel a szeretet adásommal igyekszem biztosítani embertársamat a barátságomról.

  • Ekkor a másik fél gondolkodása, felém irányuló érzése és szándéka még teljesen ismeretlen, még bármilyen irányban elmozdulhat.

  • Jézus ennek szemléltetésére mondta el az irgalmas samaritánus történetéről szóló példázatát.

• A barátságban viszont már kölcsönös kell legyen a szeretetadás, amely egymás megismerésének hátterén bontakozik ki.

  • Míg a felebarátra nem merem rábízni magam, addig a barátra minden feltétel nélkül igen.

4.    Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a kialakult barátság nem marad meg magától, azt ápolni és gondozni kell.

• Aki visszaél a barátsággal, az megölte a barátságot.

• Aki csak a múlt emlékeiből ápolja a barátságot, annak előbb-utóbb megfakul és elmúlik a barátsága.

  • Vagyis a baráttal élő kapcsolatban kell lenni, ellenkező esetben megszűnik a barátság.

  • Ez nemcsak az emberi kapcsolatainkban érvényes, hanem a Jézussal való barátságunkra is.

5.    Ezért tedd fel magadnak a kérdést, mennyi időt és igyekezetet fordítasz arra, hogy a Jézussal való barátságod megmaradjon és élő legyen?

• Mit teszel azért, hogy a Jézussal való barátságod ne egyoldalú barátság legyen, vagyis ne csak Jézus fejezze ki irántad a baráti szándékát, hanem te is?

• Segítsen Isten bennünket, hogy Pállal együtt mindannyian tudjuk az első helyre állítani életünkben és gondolkodásunkban Jézust.

  • Tudjunk minden egyebet kárnak és szemétnek ítélni azért, hogy Krisztust megnyerjük.