177. - A boldog reménység várása

I. A boldog reménység

1.    Ezzel az igehirdetésemben a végidő evangéliumáról szeretném beszélni.

• Ezt az evangéliumot Pál fogalmazza meg a legrövidebben a keresztények reménységeként:

  • „Várván ama boldog reménységet, és a nagy Istennek és a megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését.” Tit. 3,13.

• De ezt az evangéliumot nem egy lelket andalító, a fülnek és a szívnek kellemes üzenetként szeretném elmondani, hanem sokkal inkább egy ébresztő és felszólító üzenetként.

• Az Isten evangéliuma ugyanis nem abban az értelemben tekinthető jóhírnek, ahogyan azt sokan gondolják.

• Az evangélium Isten megváltási tervét nyilatkoztatja ki, amiben esetenként akár még meg is feddi és fenyíti Isten azokat, akiket szeret, mert nem akarja, hogy elvesszenek. Jel. 3,19.

2.    Most arról a boldog reménységről szeretnék beszélni, ami a Biblia kinyilatkoztatásának a középpontjában áll.

• Ezt a reménységet Isten mindenkinek felkínálja, elénk adja az „életet és a halált", majd arra kér, hogy válasszuk az életet, az örök élet lehetőségét.

• Valójában csak rajtunk áll, hogy miként döntünk és mit választunk.

• Nekünk ez a reménység a Jézussal való személyes találkozás boldog várása.

• Egy olyan találkozás várása ez, amikor már nem kell újra elválni, hiszen egy örökkévalóságon keresztül fogunk együtt élni Vele és egymással egy olyan környezetben, ahol már nem lesz bűn, betegség, fájdalom és halál.

3.    Mi adventisták még a nevünkbe is belefoglaltuk ezt a reménységünket, így valljuk meg, hogy az emberi történelem végidejében élünk, ezért rövidesen várható Jézus dicsőséges visszajövetelének a beteljesedése.

• Az adventista nevünk viselésével szeretnénk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy Jézus visszajövetele nemsoká be fog következni.

• Ennek a névnek a viselése azonban mindenek előtt bennünket kell emlékeztessen a második advent közeledésére.

  • Azért kell emlékeznünk, hogy a beteljesedés ne érjen meglepetésszerűen, hanem felkészültek legyünk.

4.    Ez a reménység viszont nem egy kilátástalan várakozást jelent, hiszen Jézus egyértelmű kijelentéseket adott azzal kapcsolatban, hogy milyen események fogják megelőzni a dicsőséges visszajövetelét.

• Lesznek háborúk, földrengések, árvizek, gyógyíthatatlan betegségek. Mt. 24.

• „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét." 2Tim. 3,1-5.

• Majd Jézus még azzal egészítette ki a prófétikus kijelentéseit: „mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt". Mt. 24,33.

5.    A várakozók között lesznek, akik meglepődnek a beteljesedéskor, mert még nem várták Jézust, nem számítottak a visszajövetelére, a váratlan megjelenésére.  

• Mert úgy gondolkodtak: „halogatja még az én uram a hazajövetel", ezért „a mely napon nem várja és amely órában nem gondolja", akkor fog beteljesedni. Mt. 24,48.  50.

• Az emberiség nagyobbik részét úgy éri Jézus megjelenése, mint Noé kortársait az özönvíz megindulása.

  • Először nem hitték el, hogy be fog következni amit Noé mondott, amikor pedig bekövetkezett, akkor már nem tudtak menedéket találni sehol sem.

• Isten választottai azonban, akik mindvégig állhatatosak maradnak, boldog örömmel kiáltanak fel, amikor megpillantják Jézus visszajövetelének jelét.

  • Ésaiás próféta írja le ennek a boldog eseménynek az örömét: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!". Ésa. 25,9.

  • A reménységük alapját képező ígéretek beteljesedését látják benne, és szabadulásuk pillanatát üdvözlik általa.

II. Nem mindegy, hogyan várod

1.    A Bibliában adott kinyilatkoztatásokból viszont azt ismerhetjük meg, hogy Jézus visszavárásának különböző fokozatai vannak a keresztények gyakorlati életében.

• Jézus a tíz szűzről mondott példázatával akarta bemutatni, hogy nem mindenki várja egyformán a visszajövetelt.

• A példázatbeli vőlegényre váró szüzek között ugyanis voltak okosak és balgák, vagyis felkészültek és felkészületlenek.

  • Emiatt a várakozók egyik része nem mehetett be a menyegzői házba, mert be lett előttük zárva az ajtó.

  • Rettenetes valóság lesz egyesek számára az a pillanat, amikor a kegyelem bezárt ajtaja mögül a vőlegény azt mondja: „Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket". Mt. 25,12.

2.    Tisztán kell gondolkodnunk arról, mikor mondható el a mi várakozásunkról, hogy boldog reménységgel várjuk Jézus visszajövetelét?

• Úgy van ez is, mint amikor egy vendéget hívtunk az otthonunkba, akinek a megérkezése nagyon fontos nekünk, ezért izgalommal várjuk.

• A várakozásunk milyensége azonban attól függ, hogy a megbeszélt időre el tudtunk-e készülni a vendég fogadására, vagy nem.

  • Ha nem sikerült elkészülni, mert nem használtuk fel jól a rendelkezésünkre álló időt, akkor legszívesebben megállítanánk az időt.

3.    Ezért tedd fel magadnak a kérdést, és nagyon őszintén válaszoljál rá: Hogyan ítéled meg a felkészültségedet Jézus visszajövetelére?

• Van egy szép ének, amelyben egy nagyon komoly figyelmeztetés és felszólítás hangzik el:

  • „Jézus eljön a Földre megint! Mi lenne, ha még ma? Ég és Föld jelei mutatják… Éberség hasson téged át. Mert lehet, hogy jön még ma."

• Ha gondolatban megelevenítjük Jézus példázatát a Vőlegényre váró szüzekkel, akkor te melyik csoporthoz tartozónak ítélnéd magadat?

  • Rendelkezel-e tartalékolajjal az edényedben, amit a megpróbáltatások idején elővehetsz?

4.    Valamennyi kereszténynek kiváltsága, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Krisztus újrajövetelét.

• „Ha az Egyház magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor a fénylő és dicső nap hajnala virradna rá." (AT. 395,f-1.)

III. A felkészülés gyakorlati elemei

1.    Hóseás arra szólít fel, hogy keressük az Urat, Ésaiás pedig arra figyelmeztet, hogy ezt addig kell megtennünk, amíg közel van hozzánk, amíg megtalálható számunkra. Hós. 10,12;  Ésa. 55,6..

• Isten azokhoz van közel, akik hűséggel hívják Őt. Zsolt. 145,18.

  • A megtört szívűekhez van közel, akiknek szívét a bűnbánat törte össze.

• Közel van, mert még tart a kegyelem, még nyitva van a Hozzá vezető ajtó.

  • Jézus ugyanis arra figyelmeztet az evangéliumban, hogy el fog jönni az az idő, amikor már zárt ajtóval találják szembe magukat a későn jövők.

2.    Hóseás próféta szerint a keresésre alkalmas idő nekünk csak addig tart, amíg „eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek”.

• Jézus dicsőséges visszajövetelének eseménysorozata a „késői eső" kiárasztásával fog megkezdődni, mert benne Isten jön el népe közé, az Ő dicsőségét akarja láthatóvá tenni benne, visszatükröződni rólunk.

• Ez az eső Isten népe számára az Isten keresés lehetőségének a végét, vagyis a kegyelem idő végét jelenti. Csel. 3,19.

  • A felüdülés áldása előtt ugyanis az Isten bűntörlő kegyelme fog át vonulni Isten népe felett, ami végleg megpecsételi a sorsukat.

  • „Az Isten megsemmisítő ítéletének ideje egyúttal az Isten irgalmasságának az ideje is azok  részére,  akiknek  semmi  alkalmuk sem volt az igazságot megismerni. Az Úr szeretettel fog rájuk tekinteni, kegyelmes szíve megindul irántuk, irgalmas karja még mindig ki van tárva megmentésükre, mialatt azok számára bezáródott az ajtó, akik nem akartak bemenni." (EGW: Rew.Her. 1906. júl. 5. -  S.D.A. Comm. 7. 979.)

3.    Az istenkeresésünk legalapvetőbb, leglényegesebb feltétele az, hogy új szántásra van szükség az életünkben.

• Felmerül az a kérdés, hogy hol kell ezt a szántást elvégeznünk?

  • Szántóföld lehet a gyülekezet, de lehet a szívünk is. Mt. 13,38;   Mk. 4,15.

• Jézus példázata szerint négyféle is lehet a szívünk alapvető állapota, és mindegyik talaj jónak mondható valamilyen szinten.

  • Kemény, mint a letaposott út.

  • A felszínen lévő jó talaj alatt csupa kemény szikla, csupa kő.

  • Maga a talaj jó, de tele van mindenféle gazzal, vad növénnyel.

  • De lehet olyan jó talaj is, amely teljesen alkalmas a mag befogadására.

4.    Sajnos a mi szívünk állapota is lehet a Jézus által felsorolt esetek bármelyikéhez hasonló.

• Mert minden ember előtt ott áll Sátán, és mindig kész arra, hogy az Isten Igéjét, mint a jó magot kiragadja belőle.

• Ez azonban csak akkor történhet meg, ha a szív nem fogadta be azonnal az isteni magot.

• Sok minden megkeményítheti a szívünket alkalomszerűen is, amik miatt alkalmatlanokká válunk a befogadásra.

  • Lehet ez egy bűn, amihez még ragaszkodunk.

  • Lehet az előző meggyőződéshez való görcsös ragaszkodás.

  • Lehet a tudományos ismeretek miatti elzárkózás is.

  • De lehet csupán az előítélet egy testvérrel szemben, aki a tanító.

5.    Ha úgy ítéljük meg, hogy nem kielégítő a hívői életünk, vagy az előzőek bármelyike is érvényes ránk is, akkor újra kell szántani szívünk talaját.

• Sajnos általában arra van meg bennünk a készség, hogy másnak a szívébe, másnak a lelkébe szántsunk bele.

• Isten azonban azt mondja a prófétán keresztül. hogy ne másnak, hanem magatoknak szántsatok.

6.    A szív talajának a felszántását csak bűnbánat és megtérés által lehet megtenni, amit a Szentlélek munkál bennünk. Jóel. 2,12-13/a.

• Ne külsőségekben akarjunk szántani, hanem belül a szívben.

  • Lehetnek nagyon mélyen szántó gondolataink.

  • Az új szántás azonban nem más, mint a szívünk megváltozott állapota.

  • Amit a bűnösségem és méltatlanságom tudata jelez számomra.

• A vetés, az eső, a gyümölcs majd csak később jön, de csak akkor, ha az új szántás által befogadóképessé vált a szívünk.

• Az első feladatom tehát az, hogy önmagamat vizsgáljam meg, hogy milyen mértékben tudom befogadni az Isten Igéjét.

  • Mindig a gyakorlati életem dönti el, hogy miként fogadtam be, mert a cselekedeteink mindig hangosabban beszélnek, mint a vallomásunk.

• Engedjük a Szentléleknek, hogy a tetszése szerint szántsa fel a szívünk talaját.

7.    Tisztázni kell magunk előtt azt is, hogy milyen magot kellene vetni és hová, illetve kinek kellene elvégezni ezt a magvető munkát.

• Jézus szerint „a magvető az ígét hinti", de mi hajlamosak vagyunk arra, hogy az igemagvakat mindig más életébe vessük el. Mk. 4,14.

• Itt azonban azt mondja az Úr, hogy ne másnak, hanem magatoknak vessetek.

  • Elsősorban nekünk van szükségünk az Ige magvaira, hogy ne legyen parlagon a szívünk talaja.

• Vessetek úgy, hogy a vetésetek az igazság gyümölcsét érlelje bennetek

  • „Mert amit vet az ember, azt aratja is”.   Gal. 6,7.

• Vessetek magatoknak bőven, hogy az aratás is bőséges lehessen.

  • „Mert aki szűken vet, szűken is arat...”   2Kor. 9,6.

8.    Ha mindezt megvalósítjuk, és folyamatosan gyakoroljuk, akkor boldog reménységként élhet bennünk a Jézus visszajövetelének reménysége.