102 - A tűzben megpróbált arany

.

I. Bevezetés

1.    Ha Pál apostol életét tanulmányozzuk, akkor azt látjuk, hogy őt egy különleges szolgálatra választotta ki Jézus.

• Erre a megtisztelő feladatra való kiválasztása viszont nem azért történt, mert ő annyira kiválóan jó ember lett volt.

  • Kiválasztás előtt ugyanis Krisztus Egyházának ellensége volt, „fenyegetéstől és öldökléstől lihegve üldözte az Úr tanítványait, hogy ha talál némelyeket, akik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, azokat fogva vigye Jeruzsálembe”.  Csel. 9,1-2.

• Csakhogy Jézus az útját állta ebben a nagy buzgóságában, és ekkor teljesen új megvilágításba került előtte az Egyházat üldöző tevékenysége.

  • Amikor hirtelen mennyei fény vette körül, akkor kitisztult a lelki látása, és megértette, hogy eddig az ellenség eszköze volt, és ilyen minőségben üldözte a keresztényeket, ezért azonnal Jézushoz fordult a lelkéből feltörő kérdésével: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”. Csel. 9,6.

2.    Pál életének ez az eseménye törvényszerűségében nagyon hasonlít ahhoz, ami minden hívő ember életében előbb-utóbb bekövetkezik.

• Sokszor előfordul, hogy a legkomolyabb igyekezetünk és szándékunk ellenére sem a jó oldalon állunk, nem azt az ügyet támogatjuk, mint amit kellene.

  • A korábban magunkba fogadott ismeretek, vagy éppen a környezetünk befolyásaként kialakult előítéleteink, néha elhomályosítják a tiszta gondolkodásunkat és tetteinket.

• Jézus azonban bennünket is kész megállítani, hogy új irányt szabjon az életünknek, a magunkról kialakított képünknek, és az Isten ügyében való tevékenységünknek.

• A változáshoz azonban Pál nyitottságára van szükségünk, hogy amikor Jézus különböző helyzetekben megszólít a lelkiismeretünkben, akkor ne ragaszkodjunk görcsösen a korábbi, saját elgondolásainkhoz és véleményeinkhez.

  • A Jézussal való lelki találkozásaink alkalmával bennünk is fogalmazódjon meg Jézus felé a kérdésünk, Uram, „mi a Te jó, kedves és tökéletes akaratod” az én számomra? Róm. 12,2.

• Ha ezt őszintén megtesszük, akkor Jézus, Pálhoz hasonlóan, nekünk is el fogja mondani, hogy mi a terve velünk, mik azok a „jó cselekedetek, amelyeket már előre elkészített, hogy azokban járjunk”. Eféz. 2,10.

3.    Pál különös története önvizsgálatra kell késztessen bennünket, ezért fel kell tennünk magunk előtt néhány kérdést.

• A megtérési élményeden kívül volt-e olyan eseted, amikor Jézus megállított, és egy teljesen új irányt szabott az életednek, a gondolkodásodnak, az igeismeretednek?

• Amikor Jézus így az utadba állt, és a közelségébe kerültél, akkor fel tudott-e szakadni belőled is az a kérdés, ami Pálból ott a damaszkuszi úton: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem”?

• Kérdésedre válaszul, meghallottad-e Jézus hangját a lelked mélyén, amely elmondta, hogy a te számodra „mi az Ő jó, kedves és tökéletes akarata”?

4.    Minden alkalommal, amikor Jézus bennünket is megszólít, és utunkat állja, akkor Pálhoz hasonlóan bennünk is végbe kell menjen egy változás.

• Korábban Pálnak is nagyon pozitív véleménye volt önmagáról.

  • „Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcad napon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.”

• A Jézussal való találkozás után azonban teljesen más megvilágításban látta önmagát, a múltjában, a jelenében és a jövőjében.

  • „Amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat Krisztusért kárnak és szemétnek ítéltem… hogy Krisztust megnyerjem”. Fil. 3,7-8.

5.    Jézus nekünk, a végidőben élő tanítványainak, a laodíceai üzenetben mondja el mindazt, amiben változást szeretne munkálni a gondolkodásunkban, a magunkról kialakított elképzelésünkben, és az egész életünkben. Jel. 3,17-18.

• Ebben az üzenetben adott kijelentésével bennünket is rá akar döbbenteni az Ő nézőpontjából látott valóságra, tanácsaival pedig új irányt akar mutatni a jövőnket illetőleg.

• Ma ezekből a jézusi tanácsokból szeretnék kiemelni egyet, és megvizsgálni, ‒ miként fogadhatjuk meg ezt a tanácsot ‒, mit kell tennünk, hogy ez működjön ‒, és mi fog történni akkor, amikor már el kezd működni az életünkben.

II. Az Isten által felkínált segítség

1.    Az első hiány, amit Isten észrevételez az egyházban és egyesek életében, hogy hiányzik a „tűzben megpróbált arany”, az Istenben való hit és bizalom jelképe.

• Hiányzik az olyan hit, amely által Dániel túlélte az oroszlánok vermét, amely által a három héber ifjú sértetlenül jött ki a tüzes kemencéből.

• Hiányzik az olyan hit, amely által Péter a tenger vízén járt, amely által börtönajtók nyíltak meg, és a tanítványok kezeiről lehullott a bilincs.

• Hiányzik az, amely által Péter és János így szólhatott: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked”. Csel. 3,6.

• Hiányzik az atyáink hite, ami nélkül „lehetetlen Istennek tetszeni”. Zsid. 11,6.

• Izráel fiai is kifogytak a hitből Kánaán határánál, ezért a hitetlenségük miatt nem is mehettek be oda, még 40 évig vándorolniuk kellett a pusztában.

  • Jézus viszont annak érdekében tanácsol bennünket a laodiceai üzenetben, hogy mindez ne következzen be rajtunk is, nem kellene megismétlődnie.

2.    A Jézus által felajánlott segítség azt igényli tőlünk, hogy éljünk a felkínált lehetőséggel, vegyük el Jézustól mindazt, amit a megmentésünk érdekében kínál.

• Amikor Jézus azt tanácsolja: „végy tőlem”, akkor nem valamilyen üzleti megoldást kínál fel, nem kell megfizetnünk, hanem csak elfogadnunk.

  • A „végy tőlem” egyszerűen csak azt jelenti, hogy „vedd el tőlem”, fogadd el azt, amit adni akarok.

    • Az Igében pedig mindenhol azt olvashatjuk, hogy Jézus minden kegyelmi ajándékát ingyen akarja adni. Ésa.  55,1;  Jel. 22,17.

• Mi egyébként sem tudnánk Jézusnak cserébe adni semmit, hiszen mindenünk az Ő tulajdona, még a saját lényünk is.  

  • Pál szerint „nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg” I. Kor. 6,19/b-20/a.

3.    Jézus azt mondja a nekünk küldött üzenetében: „végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy”. Jel. 3,18.

• Ez a jelképes „arany” a Szentlélek ajándékaként kapott hitet jelenti, az Istenben való feltétlen bizalmat, ‒ és Jézus azért kínálja, mert mi ebben a vonatkozásban szegények vagyunk. 

  • Jézus viszont azt szeretné, hogy „gazdagok legyünk a hitben”, mert „a ti kipróbált hitetek, sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál”. Jak.  2,5;  I. Pét.  1,7.

• A Jézus által felajánlott „arany” viszont csak „a szeretet által munkálkodó hitet” jelképezheti, mivel „a hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt önmagában.”  Gal.  5,6;  Jak.  2,17.

  • Ezért Jézus azt akarja, hogy „legyetek gazdagok a jó cselekedetekben”, amikre a „tűzben kipróbált hitünk” késztet.  I. Tim.  6,18.

4.    Amikor Jézus az aranyat kínálja Laodiceának, akkor nem nyers aranyat kínál, hanem tűzben megtisztított és megpróbált aranyat.

• A tűz, az Isten által megengedett testi és lelki megpróbáltatásokat jelképezi.  I. Pét.  4,12.  Ésai.  48,10.

  • „Isten népének megtisztítása nem mehet végbe szenvedések nélkül. Isten megengedi a szenvedés lángját, hogy az megeméssze a salakot, elkülönítse az értéktelen anyagot az értékestől, hogy a tiszta anyag felragyoghasson. Ő egyik tűz után a másikon vezet keresztül, így próbálja ki valódi értékünket.”  (Test. 3.  85.)

5.    Az Isten által megengedett tűz azonban nem olyan tűz, amiben minden megsemmisül, lásd a babiloni ifjakat a tüzes kemencében.

• Jézus azt szeretné, ha ezeknek az ifjaknak a hitével tudnánk vállalni a megpróbáltatásnak azt a tüzét, amit Ő enged meg az életünkben.

• Ezekkel a tüzekkel csak a salaktól akar megtisztítani bennünket.

  • Salaknak mondható minden, ami emberi, ‒ minden, amiben önzés van.

  • Salak minden, ami akadályoz, hogy feltétel nélkül bízzunk Istenben és ígéreteiben.

• Tűzben megpróbált arannyal akkor rendelkezünk:

  •  ha tudunk másokért élni és ez örömet jelent számunkra,

  • ha feltétlen bizalommal tudjuk elfogadni Istentől mindazt, amit Ő megenged az életünkben,

  • ha feltétlen hittel tudunk belekapaszkodni Isten ígéreteibe akkor is, ha a körülmények látszólag nem a hitünket igazolják,

  • ha feltétlen bizalommal igénybe tudjuk venni azokat a lehetőségeket, amiket ígérete szerint rendelkezésünkre bocsátott.

• Győzelemre ugyanis csak azok juthatnak, akik engedik, hogy Isten munkálja bennük ezt a hitet.

• János apostol szerint: „mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” I. Jn. 5,4.

III. Isten válasza kérésünkre

1.    Zakariás próféta által Isten felszólít bennünket, hogy imádkozzunk a Szentlélek erejéért, hiszen változást a magunk erejéből nem tudunk elérni. Zak. 10,1.

• Mi viszont sokszor csak abban gondolkodunk, mintha Isten csak a különleges lelki ajándékokban adná a Szentlélek segítségét, amikor kérjük Tőle.

• A próféta azonban egyértelművé teszi, hogy Isten nem pontosan úgy gondolja, mint ahogy mi azt elképzeltük, ‒ ezért legtöbbször csak villámlást szerez, mielőtt a Szentlélek záporesőjét adná.

  • A villámlás elég gyakran jelenik meg a nyári záporok előtt.

  • Zakariás szerint, ez a jelenség a késői eső záporának is kísérő tünete lesz, sokak életében fogja a késői esőt megelőzni a villámlás.

2.    A hozzá esőért imádkozó gyermekeinek életében Isten villámlással, a menny tüzével akar­ja érinteni és megtisztítani a szíveket.

• A Szentléleknek ez a tüze különböző módon érinthet bennünket.

  • Akik sötétségben vannak, azoknak világosságot gyújt, hogy lássanak.

  • A lelkileg hidegek számára a szeretet melegét hozza el.

  • Másokban pedig eléget minden gazt és tövist, hogy szívüknek talaja újra termőképes legyen.

3.    Ez az Istentől jövő villámlás a testi és lelki megpróbáltatások tüze­iben nyilvánul meg. I. Pét. 4,12;  Ésa. 48,10.

• Annak azonban egyáltalán ne örüljön senki, ha az ő életében még nincsenek, és nem is voltak Isten által szerzett és megengedett villámlások.

  • „Isten népének megtisztítása nem mehet végbe szenvedések nélkül. Isten megengedi a szenve­dések lángját, hogy az megeméssze a salakot, elkülönítse az értéktelen anyagot az értékestől, hogy a tiszta arany felragyoghasson. Ő egyik tűz után a másikon vezet keresztül, így próbá1­ja ki valódi értékünket.” (3Test. 85.)

  • „Isten az embereket újból és újból próbákba ve­zeti, növeli a rájuk nehezedő nyomást, míg a tökéletes megalázkodás és a jellem átalakulása összhangba hozza őket Krisztussal és a menny Lelkével, míg győznek teljesen önmaguk felett.” (8Test. 86.)

4.    Amíg a laodiceai lelkület és gondolkodásmód jelle­mez bennünket, addig Isten újból és újból csak vil­lámlást szerez.

• „Ha nem teszünk naponként előrehaladást a tevé­keny keresztény jellem gyakorlásában, akkor nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilvánulásait a késői esőben, az hullhat körülöttünk, de nem fogjuk felismerni, sem elnyerni.” (B.T.Préd.r. 502,1.)

• „Ma kell edényedet megtisztítanod, hogy a mennyei hajlék számára készen álljon, készen a késői eső záporaira, mert a késői eső jön. Isten áldása megtölt minden lelket, aki megtisztult minden szennytől.” (Evang. 346,3.)

• A szívünk talajának befogadó képessé kell válni előbb, és csak akkor jöhet a késői eső.

  • A kemény talajt csak a lassú és csendes, de kitartó eső tudja átáztatni, fellazítani, a késői eső ugyanis csak zápor formájában fog jönni.

• Ha viszont már felkészültünk rá, akkor a késői eső hullani fog, de nem cseppekben egyes helyeken, hanem záporként, mindenhol, mindent elá­rasztva.

5.    Nagyon fontos magunk számára megfogalmazni azt is, hogy miben figyelhető meg az, amikor már rendelkezünk ezzel a „tűzben megpróbált arannyal”, vagyis miben nyilvánul meg bennünk ennek a hatása?

• Erre az ismeretre azért van szükségünk, mert ismernünk kell önmagunkat, az Istennel való kapcsolatunkat.

6.    A „tűzben megpróbált arany” megnyilatkozására nincsenek egységes formák és módok, mivel mindannyian különbözünk egymástól, és különböző lelki ajándékokkal rendelkezünk.

• Viszont vannak olyan területek az életünkben, ahol általános szabályként tarthatunk számon bizonyos megnyilatkozásokat.

• A „tűzben megpróbált arany”-nak érzékelhetően kell megnyilatkozni a következő területeken:

  • Az Istennel való kapcsolatunk vonatkozásában.

    • Mennyire élő és folyamatos a Vele való kapcsolatunk, elmondhatjuk, hogy nem tudja megzavarni és megszakítani semmi sem?

    • Az első szeretet jellemez bennünket, vagy éppen kihűlőben van?

  • A nehézségek és megpróbáltatások nem ejtenek kétségbe.

    • Tudunk feltétel nélkül bízni Isten gondviselésében és megtartó kegyelmében, minden körülmények között?

  • Tudjuk úgy szeretni felebarátainkat és az ellenségeinket is, ahogyan Jézus tanított erre a hegyibeszédében? Mt. 22,39;  5,44.

    • Amikor Isten tüze kiégeti belőlünk az evilági és emberi dolgokat, akkor már képessé válunk isteni mérték szerint viszonyulni másokhoz.

  • Rendelkezünk-e az üdvbizonyosság tudatunkat megerősítő hittel, ‒ nem kételkedünk és nem bizonytalankodunk a Krisztusban elnyert üdvösségünk felől? Tit. 2,11-12.

    • Rendelkezünk-e lelkünkben az istenfiúság bizonyosságával, mert „aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában”. I. Jn. 5,10.