|
|
II. Pét. 3,9. |
|
Letöltés |
|
|
|
II. Pét. 3,9. |
|
Letöltés |
|
|
|
|
|
Mivel az egész fejezet az emberiség történelmének végső eseményeivel foglalkozik, ezért ebből az következik, hogy Péter a második adventre gondolt.
Mielőtt Jézus elhagyta volna tanítványait, valóban adott is ilyen vonatkozású ígéretet nekik. Ján. 14,2-3.
Ez a jézusi ígéret volt a keresztények reménye minden korban, ahogyan azt Pál apostol írta le a levelében.
“Várván ama boldog reménységet, és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését.” Tit. 2,13.
Szomorú tény viszont az, hogy ahogy közeledünk ehhez a rendkívüli eseményhez, az apostoloknak ez a reménysége egyre jobban hanyatlóban van.
Ez nem a vallomásokból tűnik ki, hanem a Jézust várók életmódjából.
Ezt a meglátást, esetenként pedig tapasztalati tényt a Biblia prófétikus kinyilatkoztatásai még csak megerősítik.
Az utolsó időre szóló próféciák között elég sok negatív vonatkozású kijelentéssel is találkozunk.
A vőlegényre váró szüzek mindannyian elaludtak, még az okosok is.
Laodícea önelégült, langymeleg állapotáról adott kijelentés is egy sötét folt a végidő egyházáról.
Sátán ugyanis hajlamosítani akar bennünket a csőlátásra, azt szeretné, ha Isten népének csak az egyik jellemzőjét vennénk észre.
Törekvésének eredményeként egyesek nem látnak semmi bajt, semmi vészt, mindent rózsaszínben látnak Isten népe körül.
Mások viszont csak a bajokat látják, csak arra tudnak figyelni, hogy mit kellene másként tenni, miben kellene már végre megtérni népünknek.
Néhányan újra alkalmazzák a jövőre vonatkozóan azokat a próféciákat, amelyek a múltban már beteljesedtek.
Néhány évvel ezelőtt hallottam egy prédikációt arról, hogy az 1260 éves próféciát hogyan kell a mai időre vonatkoztatni 24 órás napokkal számolva.
Mások azzal igyekszenek az ébresztgetés munkáját végezni, hogy Jézus visszajövetelének időpontját különleges módszerekkel próbálják behatárolni a közeljövőben.
Elég sokszor lehet hallani, hogy Jézus csak azt mondta, hogy a “napot és az órát” nem lehet tudnunk, de azt nem mondta, hogy a hónapot és évet sem.
Ezért a hónapról és főként az évről annál többet beszélnek, mert úgy érzik, hogy annak kiszámolásához reális esélyük lehet.
Vannak azonban olyanok is, akik határozottan hiszik, hogy Jézus visszajövetele csak azon múlik, hogy népe felkészült-e vagy sem.
Ezért mindent megtesznek azért, hogy az Egyházban minél előbb és minél szélesebb körben megtörténjen az ébredés és a reformáció.
Eközben azonban nagyon kevés figyelmet fordítanak arra, hogy a saját életüket is meg kellene reformálni.
Először önmagukat, és csak azután másokat.
Az alapigében Péter apostol azt mondja, hogy “nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják”.
Ebből úgy tűnik, hogy az Isten tervéhez viszonyítva nincs késésben Jézus.
A tíz szűzről szóló példázatban azonban mintha ennek pont az ellenkezőjét mondaná Jézus; - “késvén pedig a vőlegény”. Mát. 25,5/a.
A példázat szerint tehát teljesen egyértelmű, hogy Jézus visszajövetele késik.
A látszólagos ellentmondást azzal tudjuk feloldani, ha megvizsgáljuk, hogy mihez viszonyítva késik, kinek az időszámításához viszonyítva késik.
Bár ennek az eseménynek az időpontja nincs kinyilatkoztatva a teremtett világ előtt, de a megváltás tervében ettől még van meghatározott ideje.
Ezért mondja Jézus, hogy az Atya a napot és az órát is tudja ezzel az eseménnyel kapcsolatban. Mát. 24,36.
Mivel mi azt szeretnénk, ha minél hamarabb beteljesedne, ezért úgy érezzük, hogy Jézus késik, már el kellett volna jönnie.
Péter azonban éppen erre az emberi elképzelésre válaszolva mondja ki, hogy “nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják”.
Péter azt is hangsúlyozza, hogy csak némelyek tartják késedelemnek.
Valószínű, hogy az okos szüzeknek is volt elképzelésük arról, hogy mikor kell jönnie a vőlegénynek, ellenkező esetben értelmetlen dolognak tűnne, hogy még tartalékot is vittek magukkal.
A Vőlegény csak a várakozás körülményeinek a hatása alatt tűnt úgy, hogy késik.
Jövetelének időpontja nem mindegyik szűz számára okozott meglepetést, hiszen fel voltak készülve rá, hogy ekkor jön.
Isten megváltási tervében egy előre meghatározott ideje van a második adventnek, Jézus visszajövetelének egy stabil időpontja van.
Ez az időpont azonban egy eleve késleltetett időpont, ami azt jelenti;
Jézus kész lenne hamarabb is visszajönni, hogy véget vessen a bűntől szenvedő világnak, megváltottait pedig megszabadítsa ebből a világból.
Isten viszont előre látta azt, hogy népének közömbössége miatt késleltetve kell meghatároznia a második advent időpontját.
A késleltetés tehát nem egy utólagos isteni terv, hanem egy előre látott esemény következménye.
Mivel ez a késleltetés a mi döntéseink, munkánk és odaszánásunk függvénye, ezért ilyen módon sürgethetjük is és késleltethetjük is a második advent teljesedésének időpontját.
Isten döntését tehát befolyásolhatjuk a mi döntéseinkkel.
Mivel pedig Isten előre ismerte a döntéseinket, és azokat is ismeri, amiket még csak ezután fogunk meghozni, ezért ezeket eleve bele építette az Ő nagy tervébe, és így határozta meg az időpontot.
A mi nézőpontunkból sajnos beszélhetünk késedelemről, mert még mindig nem végeztük el azt a munkát, amit ránk bízott Isten.
Isten oldaláról nézve azonban nincs késedelem, szándékai egy előre lefektetett terv szerint teljesednek.
Terveit és munkáját viszont nem bízta teljesen ránk.
Ha részt is adott nekünk ebből a munkából, de nem függ tőlünk annak befejezésében.
Ezek a némelyek tehát az Egyházban vannak, akik elvesznének, ha Isten nem lenne ilyen türelmes velük.
Ez a kijelentés viszont azt is világossá teszi, hogy ezek a “némelyek” nem megkeményedett és teljesen közömbös emberek.
Ha nehezebben is ébrednek fel mint a többiek, ha lassabb ütemben történik is a lelki fejlődésük, Isten mégsem látja reménytelennek az értük való fáradozást.
Mivel pedig az Isten azt is látja, hogy ezek a némelyek mit tesznek majd, hogyan döntenek és mivé válnak majd, ezért “hosszan tűr érettük, mert nem akarja, hogy elvesszenek”.
Rendezett-e kapcsolatunk Istennel naprakészen?
Reménnyel vagy félelemmel gondolunk Jézus visszajövetelére?
Lelki életünk sietteti vagy késlelteti Jézus visszajövetelének teljesedését?
Isten sokkal inkább azt várja, hogy fogadd be szívedbe azt, Aki szentté tud tenni.
Azt várja, hogy úgy ahogy vagy, borulj le elé, és valld meg bűneidet és tehetetlenségedet.
“Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánólag lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, és minden tisztátalanságainktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (Jéz.v.út. 36,3.)
Isten nagyon világosan mondja el az egyetlen megoldást, amely népe számára a végső jót biztosíthatja. II. Krón. 7,14.
Egyik oldalon tehát Isten népének kell lépéseket tenni.
Megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik.
Könyörög és keresi az én arcomat. Ésa. 59,2.
Felhagy az ő bűnös életmódjával.
A másik oldalon viszont Isten is biztosít bennünket arról, hogy Ő is közeledni fog hozzánk és velünk lesz.
Én is meghallgatom őket a Mennyből.
Megbocsátom bűneiket.
Megszabadítom földjüket.
