|
|
II. Kir. 6,15-17. |
|
Letöltés |
|
|
|
|
Felindult haragját az váltotta ki, hogy Elizeus újra és újra megjelentette Izráel királyának, hogy az ellenséges haderők hol akarnak ellene támadni lesből.
Emiatt a szíriaiak minden kísérlete kudarcba fulladt.
A király először azt hitte, hogy a saját főemberei közül lett árulóvá valamelyik, aki sorra megjelenti az izráelbelieknek a titkos terveket.
Végül is az egyik főembere világosította fel arról, hogy Izráelben van egy próféta, és ő jelenti meg Izráel királyának a haditanácsban kialakított haditervet.
Ez a próféta megjelenti a királyának még azokat a beszédeket is, “amelyeket te a te titkos házadban beszélsz”, mondta a főember. 12/b. vers.
Ezt az éjszakát követően történt, hogy Elizeus szolgája kora reggel kimenvén észrevette az egész várost körülvevő ellenséges sereget.
Mivel valószínűleg sejtette az ellenséges sereg szándékát, ezért kétségbeesetten rohant az urához.
“Jaj, jaj, édes Uram! Mit cselekedjünk?” 15. vers.
A szolga csak a szíriai sereget látja, a próféta viszont egy másik sereget is lát.
Az egyszerű mindennapokban is előfordulnak ilyen jelenségek.
A természetet járó emberek is különböző dolgokra figyelnek fel, és különböző dolgokat látnak meg.
Munkánk végzése közben velünk is előfordul az, hogy keresés közben nem találunk valamit, pedig ott van előttünk, de mégsem látjuk.
A történetben azonban egy olyan látászavarról van szó, amit csak az isteni közbeavatkozás orvosolhat.
“Óh Uram, nyisd meg kérlek az ő szemét, hadd lásson!” 17. vers.
És amikor megnyitotta Isten a szolga szemét, akkor már azt is látta, hogy “a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül”. 17. vers.
Pál apostol a korinthusiakhoz írott levelében arról beszél, hogy itt még rész szerint van bennünk minden, így a látó képességünk is. I. Kor. 13,9.
Ebből az állapotunkból való teljes változás csak akkor fog bekövetkezni, “amikor eljön a teljesség, és a rész szerint való eltöröltetik”. 10. vers.
Ezért most csak “tükör által homályosan látunk”, vagy egyáltalán nem látunk, és ez bizony nagyon sokszor gondot okoz nekünk. 12. vers.
“Szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss!”, mondja Jézus Laodíceának, azon belül pedig nekem és neked. Jel. 3,18/b.
A szemgyógyító ír a Szentlélek gyógyító és újjáteremtő hatalmát jelenti.
A Szentléleknek ez a kenete nagyon sokat javíthat a jelenlegi állapotunkon, de a látásunk teljességére csak Jézus dicsőséges visszajövetelekor juthatunk el.
Mert csak ekkor töröltetnek el a rész szerint való dolgok bennünk.
Rész szerinti ismereteinkkel nem ugyanazt látjuk a körülöttünk lévő világból.
Már egy emberrel való találkozás is különböző módon hat ránk, attól függően, hogy milyen ismeretünk van róla, - ezért mást figyelünk meg és mást látunk meg rajta.
Ha semmilyen előismeretünk nincs róla, akkor csak az általános külső dolgokat nézzük meg és látjuk rajta.
De teljesen másként néznek meg valakit, ha közbe kiderül róla, hogy egy rendkívüli képességű, híres ember az illető.
Az ismerősöktől kapott jellemzés is befolyásolja azt, hogy milyennek látjuk azt a másik embert.
Mindezek hátterén mondhatjuk tehát, hogy az Isten által teremtett világból is azért látunk keveset, mert magáról az Istenről nagyon rész szerint való az ismeretünk.
Vagyis a látásunk csak akkor fog gyógyulni és tágulni, ha az Istenről szerzett ismereteink is bővülnek.
Elizeus is ezért láthatott többet, mint a szolgája.
Isten ismerete mindenek előtt abban segít, hogy önmagunkat tudjuk ezután másként látni.
Így tudjuk észre venni az események forgatagában Isten szabadító kegyelmét is.
A hívő ember azért nem tulajdonítja a véletlen művének az Istennel szerzett tapasztalatait.
Isten azonban meg akar tanítani bennünket, hogy ne mindig a bajokra nézzünk, hanem tudjunk Istenre nézni a nehézségek között is.
Mert ahol mi már teljesen tehetetlenek vagyunk, ott az örökkévaló Isten még millió megoldást tud biztosítani részünkre.
Ehhez azonban meg kell gyógyulnunk a lelki vakságunkból és a csőlátásunkból.
Mert csak akkor tudjuk meglátni és felismerni az Isten által elkészített megoldásokat.
Sokszor mi is úgy vagyunk, mint a kígyó áldozata, hogy nem tudjuk elfordítani a tekintetünket a bennünket körülvevő nehézségekről.
Pedig ha megtennénk, akkor azonnal megtörne a varázslat.
Akkor észrevennénk, hogy nem is olyan kilátástalan és reménytelen a helyzetünk.
Akkor meglátnánk az Isten által már elkészített megoldást.
A rettegő szolga számára ott volt a próféta, aki megtette a szolgájáért azt, amit neki kellett volna megtennie önmagáért, de képtelen volt rá.
Szomorú tény, hogy a kígyó bűvkörében nemcsak vakká válik az áldozat, hanem egy tehetetlen bénultság is erőt vesz rajta, ezért nem tud tenni egyetlen lépést sem a szabadulása érdekében.
Ezért mondja Pál azt, hogy “tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtelenségeit hordozzuk”. Róm. 15,1.
Hitben járni azt jelenti, hogy közösségben élek Istennel.
Ebből adódóan ismerem Őt, és rá merem bízni életem, sorsom és minden gondom.
A hitben járó ember is észreveszi azokat a dolgokat amiket a másik ember, de nem gyakorol rá olyan hatást, mert ő már mást is lát, - az Isten jelenlétét.
A hitben járó ember tudatosan képes irányítani tekintetének fókuszát a csüggesztő láthatókról azokra, amiket a hitetlen még nem láthat.
Elizeus próféta is azért látott többet, mert ő már előtte is imádkozott, és ezért közössége volt a segítséget nyújtó Istennel.
A szolgáján is csak úgy tudott segíteni, hogy imádkozott érte.
Az imádkozva Istenre hagyatkozó ember mindig többet lát.
Ezért is tanácsol Isten arra, hogy “az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással”. Kol. 4,2.
Nem adunk időt Istennek az imáinkban.
Nem csendesedünk el az imádságban, hanem csak mi tömjük Istent a mondanivalónkkal.
Mire Isten is szóhoz jutna, addigra abba hagyjuk az imát, az imaéletünket.
Miként Elizeus is segített megláttatni szolgájával azt, amit ő már korábban is látott.
A történetben szereplő mennyei segítő erők Elizeus körül foglalták el állásaikat.