1. Mi jut eszedbe, amikor ezt a szót hallod, hogy sorsvetés?
A dolgok kiszámíthatatlan, véletlenszerű alakulásától várni és elfogadni
a jövő életünk alakulásának sorsát.
A cigányasszonyok tenyérjóslása, kártyavetése, jövendőmondása.
A személyes életünkre vonatkozó jövőbeli dolgok tudakozása.
A különböző spiritiszta jelenségek: halottidézés, asztal táncoltatás, médiumok
általi tudakozódás.
A csillagok állásából való tudakozódás minden formája, mint a horoszkóp.
2. Általában mi motiválta azokat az embereket, akik a régi időkben sorsvetés
által kerestek választ és megoldást egy-egy élethelyzetben?
A sorsvetés az ókori keleti embereknél nem a választás megkönnyítését jelentette,
hogy a véletlenre bízza a döntését.
Egyedül csak az motiválta, hogy a sorsot, az élet menetét egy felsőbb,
isteni hatalom irányítja, és ennek a hatalomnak az akaratát sorsvetés útján
lehet megismerni.
A sorsvetés cselekménye tehát az istenek akaratának megtudakolását, a jövőre
és a jelenre kiható eseményeinek kifürkészését jelentette.
Ezáltal vélték megtudni akár egy nép, akár egy személy sorsát, vagy éppen
a hadi és kereskedelmi vállalkozások szerencsés, ill. balszerencsés kimenetelét.
Ennek az ismeretnek birtokában hozták meg aztán a döntéseiket.
3. Milyen módon gyakorolták a sorsvetést a régi pogány emberek a Biblia
beszámolója szerint?
Az Ószövetség több helyen is említi a sorsvetést, amikor azt “pogányok”
gyakorolták, és említést tesz pogány jósokról is. Eszt.
3,7. 9,24. Jón. 1,7 - Józs. 13,22. I. Sám. 6,2.
Ésa. 44,25.
Babilónia királya például a nyilakat rázza, ill. a májból olvassa ki a
sorsot. Ez. 21,21.
De ismert módszer volt az is, hogy különböző alakú és színű kis köveket
vagy pálcikákat egy edényben, ill. egy felsőruha redőjében összeráztak,
majd kivetettek. lásd: Péld. 16,33. Hós. 4,12.
4. Található-e olyan beszámoló a Bibliában, amikor a sorsvetés tényéről
úgy ad tájékoztatást, hogy azt Izráelben gyakorolták Isten jóváhagyásával?
Izráelben a kultikus élet területén alkalmazták legiunkább a sorsvetést.
Izráelben elfogadott módja volt a sorsvetésnek az ÚRIM és a TUMMIM által
hozott döntés. II. Móz. 28,30. IV. Móz. 27,21.
Az engesztelési ünnepen a főpap a két kecskebak közül az egyiket az Úrnak,
a másikat Azázelnek sorsolta ki. III. Móz. 16,7-10.
A papi szolgálat beosztását, ill. a kapuőröket szintén sorsolás útján jelölték
ki. I. Krón. 24,5. I. Krón. 26,13.
Még az Újszövetség korában is sorsvetéssel jelölték ki a papok közül a
szolgálattevőket.
Így került sor Zakariásra, hogy a templomban bemutassa a füstölőáldozatot.
Lk. 1,9.
Az ószövetségi sorsvetés a legfontosabb szerepet a honfoglalás kezdetén
játszotta, amikor az ország területét osztották szét a törzsek között.
IV. Móz. 26,55. 33,54. 34,13. Józs. 13,6. 18,8-10.
Sorsvetés útján kaptak városokat a léviták és Áron fiai is.
Józs.
21,4. Józs. 21,9.
Az, hogy a törzsek sorsolás útján jutottak földjükhöz, azt jelentette,
hogy ez nem az ő érdemükön és teljesítményükön múlott, hanem Istentől kapták
birtokul, osztályrészül.
De igénybe vették az igazság kiderítése céljából is. Józs.
7,16. I. Sám. 14,42.
Peres ügyek eldöntésénél is alkalmazták, és ezzel zárhatták le a viszálykodásra
okot adó eseteket. Péld. 18,18.
Sorsvetéssel választották ki az embereket azokba a pozíciókba, amely a
nép vezetése szempontjából jelentős volt.
Saul királlyá választása I. Sám. 10,20.
Mátyás apostollá választása Csel. 1,26.
Szokásban volt Izráelben, hogy az olyan nehezen eldönthető kérdéseknél
is sorsot vessenek, minthogy indítsanak-e háborút vagy sem.
IV.
Móz. 27,21. Bír. 20,9. I. Sám. 28,6. 30,7.
Vagy kinek mi jusson a hadizsákmányból, vagy az elhunyt ruhájából. Náh
3,10.Zsolt. 22,19. Mt. 27,35. Jn. 19,24.
Az igazságos megosztás miatt is sorsot vetettek, hogy ki a soros az áldozathoz
szükséges tűzifa behordásában. Neh. 10,35.
Máskor pedig azért, hogy a visszatelepült zsidók közül kinek muszáj az
újjáépített Jeruzsálembe beköltözni. Neh. 11,1.
5. Mi volt a jelentése a “sors” szónak a zsidó gondolkodásban?
Tágabb értelemben a “sors”, a héber nyelvben is azt jelentette, hogy osztályrész
vagy örökség, amit esetenként sorsvetés útján osztanak ki.
Ilyen osztályrész vagy sors volt az is, amikor a levitáknak osztották ki
a földet Kánaánban.
Amit tehát Isten ad és juttat valakinek vagy az egész népének, az az ő
örökségét, sorsát vagy éppen az osztályrészét jelenti, még akár a mennyei
otthonra vonatkozóan is, a messiási országot is beleértve. Ésa.
34,17. Dán. 12,13.
6. Lehet-e Isten akaratát tudakozni bármilyen módon történő sorsvetéssel?
A Biblia szerint maga Isten rendel el olyan eszközöket és gyakorlati dolgokat,
amelyek a sorsvetést legalizálják népe között.
Ezek a lehetőségek és esetek viszont minden esetben az Ő akaratának a megkérdezésére
irányulnak, mivel a teremtett világban minden esemény csak az Ő akaratával
és az Ő beleegyezésével történhet meg.
Ezért mondta Saul király Istennek azt a sorsvetés előtt:
“Szolgáltass
igazságot!”I. Sám. 14,41-42.
Az Isten népe között gyakorolt sorsvetés viszont szigorúan csak az Isten
által elrendelt és jóváhagyott eszközökkel és módon történhetett.
Ebbe a sorba azonban nem sorolható bele a kártyavetés, a kristálygömb jóslás,
a halott idézés, stb.
7. Mit tesznek azok, akik nem az Isten által engedett és jóváhagyott
módon akarja megismerni az Isten akarata szerinti sorsát?
A sorsvetés lehetőségének kérdése mindíg attól válik kritikussá, hogy kinek
az akaratát tudakozzuk vele, Istenét vagy Sátánét?
Ha Isten aqkaratát keressük, akkor csak az Isten által elrendelt és megengedett
módokon tehetjük.
Ha viszont valaki nem az Isten akaratát keresi, akkor nem válogat az eszközökben,
hanem szinte minden eszközt igénybe fog venni.
Ezért minden olyan cselekmény, amely nem az Isten által adott lehetőségeket
veszi figyelembe, egy idegen hatalomnak, azaz Sátánnak szolgáltatja ki
magát, és a sorvetés által az ő akaratát engedi érvényesülni az életében.
8. Megengedett-e Istentől, és szükség van-e a mai ember életében is
a sorsvetés általi tudakozódásra?
Az ószövetségi időben maga Isten rendelte el a sorsvetés általi tudakozódást
és bizonyos élethelyzetekben való döntéshozatalt, amivel közvetve azt ígérte
meg, hogy Ő fog válaszolni a sorsvetésekben.
Viszont Ő határozta meg, hogy ezt milyen módon gyakorolhatják.
Az újszövetségi időre vonatkozóan nem tudunk olyan isteni rendelkezésről,
hogy nekünk is sorsvetéssel kellene tudakoznunk Isten akaratát.
Ez a körülmény viszont nem zárja ki, hogy bizonyos helyzetekben ne kérhetnénk
Istentől megerősítést és jóváhagyást, amikor életünknek egy fontos fordulópontjánál
állunk.
De csak olyan dolgokban kérhetjük ezt Istentől, amire az Igéjében nem találhatunk
eligazítást.
9. Hogyan tudakozhatjuk mi most a saját korunkban az Isten akaratát?
Ha valóban Isten akaratát keressük, akkor nagyon szorgalmasan kell tanulmányoznunk
a Bibliát, mert napjainkra az Igéjében nyilatkoztatja ki az akaratát.
Az emberek viszont szeretnék a könnyebb és egyszerűbb megoldást választani
a sorsvetéssel akkor is, amikor és amiben Isten már nyilatkozott.
Az ilyen magatartás minden esetben a hitetlenségünk jele Isten felé, amit
esetleg kegyelmesen elnéz és még válaszol is a sorsvetéssel való tudakozódásunkra.
Így volt ez Gedeon esetében is, hiába küldött Isten egy mennyei angyalt
hozzá, aki mindent elmondott neki, mégsem tudott bízni Isten szavában,
hanem további megerősítést kért Istentől. Bír. 6,36-40.
Lehetséges olyan eset is, amikor Isten hallgat és nem ad semmilyen választ,
mert úgy gondolja, hogy elég információt adott ahhoz, hogy dönthessünk
az adott helyzetben.
Az ilyen helyzetben való sorsvetés kierőszakolása által kiszolgáltatjuk
magunkat az ellenségnek, és eközben úgy gondoljuk, hogy az Isten válaszolt
a sorsvetés által.
Pál apostol szerint bennünket a bizonyságoknak fellege vesz körül, ezért
már nincs szükségünk olyan isteni vezetésre, hogy sorsvetés által döntsünk
a különböző élethelyzetekben.
Keressük az Istennel való élő és bensőséges kapcsolatot, gyakoroljuk magunkat
abban, hogy megismerjük a lelkünkben megszólaló isteni hangot.
Mert az ővéi “ismerik az Ő hangját... és “hallgatnak az én szómra”.
Jn. 10,4. 16.
“Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” Róm.
8,14.
Tanulmányozzuk többet Istennek hozzánk intézett üzeneteit az Igében, és
akkor mindig tudni fogjuk, hogy mit cselekedjünk, és nem lesz szükségünk
a sorsvetés általi tudakozódásra.