1.  Bibliakörök szervezése és vezetése

I. Első lépések a kereséshez

1. Missziós törekvéseinkben a leghatékonyabb eszköz lehet egy kiscsoportos bibliakör, amit lehetőleg egy családias környezetben és légkörben tarthatunk meg.

• Az első keresztények is megértették, hogy nem elég a heti egy alkalommal való együttlét a templomban.
• Ezen kívül szükség van még a rendszeres házi, családi körben megtartott együttlétekre is, ahogy ezt az apostolok is gyakorolták.
• “Foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésben.” Csel. 2,42.
• “És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret.” 46.
• “Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” 47.
• A missziónak ez a formája azért is képes hatékonyabban működni, mert nem alkalomszerű esemény a gyülekezet és a tagság életében, hanem egy állandó esemény, egy életforma, ami hozzá tartozik a mindennapi életükhöz.

2. Ha a jézusi küldetést ilyen módon szeretnénk végezni, akkor mindenek előtt abban kell biztosnak lennünk, hogy mi már megtaláltuk Jézust, ismerjük Őt, és közösségben élünk Vele.

• Nekünk ugyanis Jézushoz kell vezetnünk az embereket, és ezt csak akkor tudjuk elvégezni, ha mi magunk már valóban együtt élünk Jézussal.
• A Jézussal való lelki közösségen kívül még szükségünk van egy biztos emberi háttérre is, egy lelki közösségre, egy barátokból álló csoportra.
• “Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt.” I. Móz. 2,18.
• Ez az isteni megállapítás nem csak a házasság intézményére igaz, hanem az élet minden területére is, így a misszió munkára is.
• “Az, aki sohasem tévedhet, megmutatta nekem, hogy kiscsoportok alakítása képezi a keresztényi munkálkodás alapját. Ha a gyülekezetnek nagyobb számú tagja van már, akkor alakuljanak kisebb csoportok, amelyek nemcsak a gyülekezeti tagokért, hanem a kívülvalókért is munkálkodhatnak.” (Test. 7. 22,f.)

3. A kiscsoportos bibliakör első szempontja az, hogy egymáshoz illő emberek közössége legyen.

• Sok szempontból lehetne csoportosítani a közösség teremtéshez szükséges feltételeket, ezek közül szeretnék néhányat megemlíteni.
• Szívesen legyenek együtt, és ha valami miatt elmarad, akkor hiányozzon az együttlét öröme, közössége és áldása.
• Bizalommal legyenek egymás iránt, mert csak így tudják szabadon elmondani, kicserélni a gondolataikat egy-egy kérdéssel kapcsolatban.
• Felszabadultan tudjanak beszélgetni az Isten Igéjéről, a lelki gondjaikról és örömeikről.
• Ha ezek a szempontok nem adottak, akkor csak egy szokványos együttlétről beszélhetünk, de semmiképpen sem közösségről.
• Ilyen esetben inkább változtassunk a csoportunk összetételén, de ne erőltessük az együtt maradást.
• A vendégeink nagyon hamar megérzik a közösség hiányát, és ez taszítóan hat rájuk.

II. Kiscsoportos misszió

1. Isten nem kívánja azt, hogy mindenki ugyanazt a feladatot végezze, hiszen a Szentlélek is differenciáltan osztja szét a szolgálatra való ajándékait az Egyházban.

• A kiscsoportokban való munka az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy minden tálentum és lelki ajándék feladathoz jusson.
• Mert a különböző képességek önálló területen működhetnek.
• Mivel a csoportba szerveződés által a munkaterület szétnyillik, ezért minden személyre szükség van, mindenkinek jut tennivaló.

2. A kiscsoportos misszió nagyon sokoldalú áldást tartogat azok számára, akik készek Isten késztetésének engedni.

• Mindenek előtt olyan közösségek teremtődnek, amiket nem lehet másként létrehozni.
• Mindenkinek szüksége van néhány emberre, akiket barátainak tekinthet.
• Ennek hiányában hamar feltámad az elhagyatottság érzése, aminek természetes következménye a gyülekezettől való elhidegülés, és esetenként az elmaradás is.
• Az igetanulás és imádság különleges áldását lehet felfedezni a kiscsoportos közösségekben.
• Egyéni tanulás és imádság által nem tudja Isten adni azt az élményt és tapasztalatot, mint amit az ilyen közösségekben adhat.
• Rendkívüli módon tud bővülni az igei rálátásunk mások gondolatainak a megismerése által.
• A meglévő ismereteinket is csak közösségben tisztíthatjuk meg minden tévedéstől és hibás következtetéstől, azzal, hogy elmondjuk, és ütköztetjük mások ismereteivel és gondolataival.
• A vendégek jelenlétének is nagyobb jelentősége van, mivel a kiscsoportos közösség tagjai nemcsak passzív hallgatókként ülik végig az együttléteket.
• Ha a vendég is hozzászólhat a foglalkozás témájához és kifejtheti a véleményét, akkor azt érzi, hogy itt nemcsak megtömni akarják a fejét, hanem az ő véleményére és gondolataira is kíváncsiak.
• Az ilyen közösségben hamarabb otthon érzi magát a vendég.

3. Mindenkinek találnia kell, vagy ha nincs, akkor létrehoznia egy olyan csoportot, ahol jól érzi magát, és az Istentől kapott lelki ajándékával Jézushoz vezethet embereket.

• Leggyakrabban a Biblia tanulmányozására szerveződnek kiscsoportok.
• Vannak, akik közös célokért való imádkozásra szerveződnek inkább közösségekbe.
• Mások az idősek és a rászorulók megsegítése érdekében fognak össze és szerveződnek egy hatékony csoporttá.
• Ismerek olyan személyeket, akik a gyülekezettől elmaradt testvérekért fáradozva szerveződtek és alkottak egymással közösséget.
• Vannak, akik az irodalom terjesztésére éreznek elhivatottságot, ők is alkothatnak egy csoportot.
• Szerveződhet csoport a kórházakban lévő betegek közötti misszió végzésére.
• Egy másik csoport a Biblia Levelező Iskola ügyét vállalhatja fel a gyülekezetünk vonzáskörzetében.
• Az egészséges életmód üzenetének képviselete által legalább két-három féle csoport is működhet.
• Ismerek olyanokat, akik újsághirdetés útján keresnek olyan embereket, akikkel levelezés útján beszélhetnek Istenről és az örökkévaló evangéliumról.
• Megint mások szakosodhatnak a magnó szalagok terjesztése általi munkára.
• Lehetnek olyan csoportok is, akik a társadalom vallásosságát kutató felmérőlapokkal keresnek fel és szólítanak meg embereket, hogy így keressenek olyanokat, akiket érdekel az Isten evangéliumának üzenete.
• Természetesen minden csoportnak lehet többféle arculata is.
• A példák által csak azt szerettem volna felvillantani, hogy milyen sokféle arculata lehet a csoportoknak, hányféle érdeklődési kör kapcsolhat össze embereket, hányféle úton-módon vezethetünk embereket Jézushoz.

4. A jól működő kiscsoportoknak a kezdeti nehézségek után már nincs szükségük reklámra és hívogató kampányra.

• “Minden helyen híre terjedt a ti Istenbe vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk”. I. Thess. 1,7-8.
• A kiscsoportokban kialakított légkörnek ugyanis olyan befolyása van, amitől az élet illata lehet azok számára, akikkel kapcsolatba kerülnek.
• Ennek a légkörnek vonzónak és kívánatosnak kell lenni, szeretetet kell árasztania magából.
• Ahogy a meleg kályhához ösztönösen húzódnak közel az emberek, mert a hideg után jól esik a közelében lenni.
• Így vonzódnak ösztönösen olyanok közelébe, akik a szeretet melegét árasztják magukból.
• Mert az egész világban meghidegült a szeretet.

5. Sokszor azért eredménytelenek az evangélizációs törekvéseink, mert csak az aratásra épülnek.

• Úgy gondolkodunk, hogy mi meghívjuk a vendégeket, nekik már csak meg kell keresztelkedniük a végén.
• Isten teremtett világa viszont arra tanít bennünket, hogy magvetés nélkül nincsen aratás.
• A kiscsoportos misszió a leghatékonyabb eszköz lehet a kezünkben a magvetés munkájához.

III. Továbbadni mindent

1. Egy szál gyufát sokféle módon lehet elégetni.

• Lehet úgy, hogy fényt vagy meleget támasztunk vele.
• Mennyi fényt és mennyi meleget képes biztosítani egy szál gyufa?
• Ha nem tudunk vele valami más anyagot is meggyújtani, akkor a saját fénye és tüze nem képes sokáig megmaradni.
• Rövid idő után már csak a füst és a hamu marad belőle.
• Ez történik minden kereszténnyel is, aki a benne lévő tűzzel nem tud másokat is meggyújtani, akkor rövid idő után már a saját tüze is elhamvad.

2. Isten azt akarja, hogy amit rád bízott, azt add tovább, ne ásd el, mint az egy tálentomos szolga.

• Csak azzal lehet kamatoztatni, ha minél több embernek továbbadod.
• Isten csak a készségünket és az akarásunkat tudja megáldani.

3. Mindezek hátterén néhány kérdéssel kell szembesítenünk magunkat is és a gyülekezeteink tagjait is.

• Ki az, aki szeretné, ha Isten az ő gyülekezetet is gyarapítaná mindennap üdvözülendő emberekkel?
• Hisszük-e azt, hogy mint Isten gyermekeinek kötelességünk együttmunkálkodni Istennel abban, hogy általunk keresse meg azokat, akik elveszett állapotban vannak?
• Ki az, aki úgy érzi, hogy a lélekmentés érdekében ő nem kapott Istentől egyetlen tálentomot sem?
• Ki az, aki csak akkor érzi biztonságban magát, ha nem használja és nem kamatoztatja az Isten adta képességeit és lehetőségeit?
• Ki az, aki szeretné Isten előtt felajánlani szolgálatra azt a legalább egy tálentumát, amit kapott?

IV. Az együttlétek gyakorlati része

1. A csoportok létszámát illetően legideálisabbnak mondhatjuk a jézusi mintát, a tizenkét főt, ezt a számot azonban nem szabad egy merev határnak tekinteni.

• Kevés taggal elsekélyesedhet az együttlét és a beszélgetések színvonala.
• Gyakorlati tény, hogy húsz tag fölött már nem lehet összefogni.
• Ekkor már nem tud mindenki mindenkivel törődni, ezért automatikusan alakulnak ki a csoporton belül kisebb közösségek.
• Amikor ez a körülmény megjelenik, akkor ez biztos jele annak, hogy az életképesség érdekében fel kell osztani a csoportot.

2. A foglalkozások tartalmát és menetét minden esetben a csoporttagok egyénisége és személyes igénye határozza meg.

• Vannak, akik csak imaóra jellegű együttléteket tartanak, míg mások csak egy kötetlen, aktív beszélgetésben tudják elképzelni a csoport foglalkozást.
• Ha családi körben tartjuk meg, akkor egy közös étkezéssel is jó egybekötni.
• Ez az idő arra is jó, hogy teljesen kötetlenül, a hétköznapi dolgainkról beszélgessünk egymással, és ezek a beszélgetések nagyon jó közösség teremtő alkalmak.

3. A foglalkozások témáját közösen kell kiválasztani, de a csoport vezetőjének mindig kell egy tartalék témát is magánál tartani váratlan helyzetek esetére.

• Ilyen váratlan helyzet lehet az is, ha egy olyan vendég érkezik, aki számára nem szerencsés, ha első alkalommal azt a témát hallgatja végig, amire a csoport készült.
• Először mindig olyan témára van szükség, ami alkalmas a csoporttagok összehangolására, egy lelki közösség kibontakozására.
• A hegyi beszéd, -- Jézus élete az evangéliumok alapján, -- A lelki életünk gyakorlati kérdései, -- Az örökkévaló evangéliummal kapcsolatos próféciák.
• Kezdetben ne indítsunk olyan témakörrel, aminek átvétele sok alkalmat leköt, mert esetleg fárasztóvá válik, és így már nem építi a közösséget.

4. Minden csoportnak szüksége van egy olyan csoportvezetőre, aki szervezni és irányítani képes a csoport együttléteit és a foglalkozások menetét.

• A csoportvezető legfontosabb szükséglete az ima és a komoly felkészülés.
• Feltétlenül szorgalmas Biblia kutatónak kell lennie.
• Legyen biztos a megbeszélendő téma lényegét illetően.
• Lehetőleg ne hagyjon nyitva kérdéseket, hanem válaszolja meg őket.
• Segítsen azoknak, akik szeretnének további mélyebb ismeretek után kutatni.
• Tudjon együtt örülni a csoport tagjaival, amikor azok egy új igazságot fedeztek fel.
• Minden csoportban legyen egy tartalék vezető is, mert bármikor szükség lehet a helyettesítésre.

5. A foglalkozások vezetője tanuljon meg kérdezve beszélgetni.

• Jézus is gyakran alkalmazta ezt a munkájában.
• Az embereknek érezniük kell azt, hogy érdekel a véleményük, az elgondolásuk.
• Az embereknek társra van szükségük, akiknek elmondhatják a bennük feszülő gondolatokat.
• Ezek a gondolatok viszont csak akkor jönnek elő, ha megkérdezzük őket is.
• A kérdések azt is jelzik, hogy bennünket érdekel a másik ember a véleményével együtt.

6. A feltett kérdéseidre adott válaszokat aktívan hallgasd meg.

• Ne prédikálni akarj, és mindig csak tanítani.
• Az a tanítás marad meg a leghatékonyabban, amit a hallgatókkal fogalmaztatsz meg és mondatsz ki.
• Ha viszont szükségét érzed, akkor add meg határozottan Isten válaszát, de sohase engedd meg, hogy emberek véleménye kerüljön előtérbe.
• Az embereknek Isten válaszára és megoldására van szükségük.

7. Végezetül pedig soha ne gondoljuk azt, hogy Isten csak tökéletes embereket tud használni az ő művében.

• Bármilyen furcsán hangzik is, mégis igaz, hogy Isten nem tud mit kezdeni a magát tökéletesnek gondoló emberrel.
• A tökéletes ember tökéletesen alkalmatlan az Isten kezében.
• A tökéletes ember nem érzi az Istenre utaltságát, a Szentlélektől való vezettetés szükségességét.
• Jézus úgy hív el szolgálatra bennünket, hogy vagyunk, de elvárja tőlünk, hogy ne maradjunk olyanok, mint amilyenek most vagyunk.