Az egyetlen megoldás Jézus – 1

Mert szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül

I. Bevezetés

II. Az Isten dicsőségének jelentősége

III. Hogyan tovább

 

Tartalomjegyzék

Összesítőlap

Főoldal

I. Bevezetés

1. Az előttünk álló időben minden bibliaköri foglalkozáson azért fogunk össze jönni, hogy egy nagyon komoly kérdés felé irányítsuk a figyelmünket.

  Nem azzal a céllal, hogy alapvető bibliaismeretek érdekében kutassuk Isten Igéjét.

  Sokkal inkább egy bizonyos szintű ismeretet feltételezve próbáljunk a Biblia legfontosabb üzenetére koncentrálni.

  Ez az üzenet pedig nem más, mint a Jézus Krisztusban elnyerhető üdvösség lehetősége, a Jézusba vetett hit általi megigazulás evangéliuma.

2. Miért fontos a Krisztusban elnyerhető üdvösség kérdésével foglalkoznunk, és miért mondjuk azt, hogy ez képezi a Biblia legfontosabb üzenetét, különösen a végidőben?

  Mert Istennek igazsága, ahogyan az Jézus Krisztusban elnyerhető, a legfontosabb tudományt képezi, amivel csak rendelkezhetett az emberiség.

  Mert nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Csel. 4,12.

  Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”  Eféz. 2,8-9.

  Egyházunk történelméből ismerjük, hogy 1888-ban a hit általi megigazulás evangéliuma volt az az üzenet, amivel meg kellett volna kezdődjön a hangos kiáltás, vagyis a Jelenések 18 fejezetében bemutatott negyedik angyal munkája.

  A harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltónk igazságának hirdetésében. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell, hogy töltse az egész világot.” (EGW: Rew.& Her. 1892. nov. 22. ‒ Kr. a mi igazs. 51,2.)

  Ha készülni akarunk Jézus dicsőséges visszajövetelére, akkor ennek a tárgykörnek a tanulmányozása kell legyen a gyakorlati életünk középpontjában.

  Ennek a megismerése fog hangos kiáltásként felébreszteni bennünket olyan szinten, aminek hatására a lelki életünket is készek leszünk megváltoztatni.

3. Tudhatunk valamit arról, hogy a hangos kiáltás üzenete konkrétan mit akar elmondani Isten népe között, mi az, ami megfogalmazásra kerül benne ekkor?

  Három komoly és fontos kijelentést ismerhetünk a Bibliából arra vonatkozóan, hogy az Isten népe közötti megújulás érdekében mit szeretne Isten megvalósítani.

  Ésaiás ébredésre szólítja fel Isten népét ennek érdekében, olyan ébredésre, amit gyakorlati megmozdulás követ, vagyis „kelj fel”. Ésa. 60,1.

  Pál apostol viszont arról ír, hogy a lelki alvásból való felébredést követően egy rendkívüli esemény következik be: „és felragyog tenéked a Krisztus”. Eféz. 5,14.

Jézus viszont azt tanácsolja, hogy „végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a szemeidet, hogy láss.” Jel. 3,18.

4. Mi a hit általi megigazulás üzenetének a lényege, aminek az a rendeltetése, hogy Krisztust magasztalja fel a gondolkodásunkban és az életünkben egyaránt?

  Valódi értelme és jelentősége szerint a hit általi megigazulás nem elméleti ismeret, hanem egy tapasztalat, az egész életünket meghatározó fordulat, amely a Krisztusban hívő ember lelkében megy végbe ennek hatására.

  Ha valaki nem próbálja ki a gyakorlati életében azt, amit megismert, akkor egy idő után értéktelenné válik számára, egy üres tananyaggá.

  De annak az embernek, aki alkalmazza életében az isteni tanácsokat, az Istentől jövő világosságból a legkisebbnek látszó gondolat is hatalmas jelentőségű lehet.

  „Nekünk tehát teljesen ébernek kellene lennünk, hogy megragadjuk a világosság minden sugarát, mely attól az angyaltól ragyog ránk, akinek dicsőségével be lesz világítva az egész Föld.”  (EGW: 3SM. 425.)

  Ellen White nagyon tömören, három pontban foglalja össze, hogy mi a hit általi megigazulás, és mi annak a lényege.

  *Isten műve, midőn *porba hullatja az emberi dicsőséget, és *véghez viszi az emberért azt, amire önmagáért, a saját erejéből nem képes.” (EGW: RaH. 1902. szept. 16)

II. Az Isten dicsőségének jelentősége

5. Hogy kezdődött az emberiség problémája, és milyen következménye lett annak, hogy az első emberpár Isten helyett inkább a bűnt választotta?

  Az emberiség problémája azzal kezdődött, hogy az Istenhez való hűség helyett, inkább a bűnt választotta, de ezzel elveszítette az Istentől kapott dicsőséget.

  A dicsőség elvesztésének következményeként némely dolgot azonnal megtapasztalhattak magukon és a kapcsolatukban, és ez megváltoztatta az addigi életüket.

  Mindenekelőtt a mezítelenség érzete jelent meg, majd félelem Istentől és egymástól, ezt követően pedig megváltozott az egymás iránt érzett szeretetük és tiszteletük. 1Móz. 3,7-13.

   Ezután Isten is feltárt előttük olyan dolgokat, amelyek majd csak később, de a bűn természetes következményeként alakulnak ki az életükben. 1Móz. 3,16-19.

  Meg fog romlani a házasságuk harmóniája, szeretet közössége.

  A mindennapi munka fárasztóvá lesz, a föld tövist és bogáncskórót terem.

  Életerejük fokozatosan és állandóan gyengülni fog, így végül az öregedés és halál vár rájuk.

   Ugyanakkor Isten is érvényesítette büntető ítéletét, ezért kiűzte őket Édenből, elzárta őket az élet fájától, így tudatosította bennük, hogy Sátán becsapta őket.  1Móz. 3,22-24.

  Az emberpár bűnének következményeként az átöröklés törvényének közvetítésével minden emberre elhatott a bűn, ezért Ádám minden utóda osztozik a megromlott természetében, és annak minden következményében.

  „Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott… egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat.” Róm. 5,12.  18.

6. Mivel minden bajunk gyökere oda vezethető vissza, hogy nem becsültük eléggé, és el is veszítettük az isteni dicsőséget, ezért nagyon fontos megtudnunk, hogy tulajdonképpen mi ez a dicsőség, és ha már elveszítettük, akkor hogyan szerezhetjük vissza?

  A dicsőség szó jelentésével kapcsolatban nagyon sokféle változatot ismerhetünk.

  A „Magyar Értelmező Kéziszótár” szerint „egy nagyszerű tettel kiérdemelt fényes hírnév”, amikor a dicsősséggel együtt jár a dicsőítés is.

  A Biblia viszont két nagy csoportra választja szét a dicsőség szót, mint fogalmat.

  A múlandó világban élő ember dicsősége, aminek alapja lehet gazdagság, magas társadalmi állás, vagy valamilyen tekintély.

  Az Örökkévaló Isten dicsősége, amely szent lényének a kisugárzó megjelenését, önmaga dicsőséges megmutatását jelenti

  A héber nyelv szerint a dicsőséget jelölő szó, a súly fogalmát is magába foglalja.

  Egy létezőnek a létben megmutatkozó súlya, annak fontosságát határozza meg.

  A súly alapján pedig felbecsülhető a valóságos érték, – mint például egy kimondott szónak

7. Hogy lehetne a dicsőség szónak az Istennel kapcsolatos jelentését meghatározni?

  Istennel kapcsolatban minden esetben a bűntelenség és a szentség kifejezésének meghatározására találjuk meg a Bibliában.

  Vannak olyan esetek is, amikor a bűn ellentéteként jelenik meg a dicsőség, – ebből következően mindkettő kizárja a másikat, vagyis együtt nem létezhetnek.

  Az Isten dicsősége megemésztő tűz a bűn számára. Zsid. 12,29 ‒ 2Móz. 33,20.

  Ezért nem láthatjuk most Istent, inkább elrejti magát előlünk, mintsem hogy a halálunkat okozza a dicsősége megjelenésével. Ésa. 45,15. 59,2.  Ján. 1,18.

A Biblia arra szólít fel, hogy törekedjünk megismerni Istent, mert ez az örök életünk feltételét jelenti, az Isten megismerése pedig egyet jelent az Ő dicsőségének megismerésével. Jn. 17,3.  2Móz. 34,6-7.

  Mózes a Hóreben azt kérte Istentől: „mutasd meg nekem a Te dicsőségedet”, és amikor ez megtörtént, akkor az Isten jellemét ismerhette meg.

  Mindezeket summázva azt mondhatjuk, hogy amennyiben ennek a dicsőségnek a megismerése az örök életünk feltétele, akkor ebből adódóan az elveszített dicsőség visszaszerzése is ugyanolyan fontos és jelentős.

8. A kezdetben Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember valójában mit veszített el azzal, hogy Isten dicsősége már nem vette körül az Édenben?

  Mivel a bűn és a dicsőség kizárják egymást, ezért a dicsőség elveszítésével mezítelenné vált az ember, amit szégyellt, ezért szerette volna azt elrejteni és eltakarni.

  Ez a mezítelenség azonban nemcsak a test külső jelensége volt, hanem a lélek belső mezítelensége is, a bűn jelenléte miatt a lelkiismeretünkben érezzük ezt.

  Ezért Isten előtt továbbra is meztelennek érezték magukat, pedig már fügefa levél ruhát készítettek maguknak, és ebbe takarták be magukat.

  Az emberi család Édentől fogva próbálja visszaszerezni azt, amit az első emberpár elveszített, hogy végre elrejthesse a lelke mezítelenségét.

  Egymás előtt ezt nagy művészettel sikerül is gyakorolni, Isten színe előtt azonban mindig megszólal a lelkiismeret hangja. 2Kor. 5,3.  Jel. 3,18.

  Mivel ez a dicsőség az Isten lényéből fakad, ezért csak a Vele való közösség alapján nyerhetjük azt újra vissza.

9. Mit jelent a Bibliának az a kijelentése, hogy mindnyájan „szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül”. Róm. 3,23.

  Mivel az Isten dicsősége nélkül való lét a bűn miatt következett be, ezért ez a kijelentés egyet jelent azzal, hogy még mindig bűnben élünk és vagyunk.

  Ez az állapot viszont végzetes az ember számára, mert a bűn zsoldja a halál, vagyis a kárhozat halála. Róm. 6,23.

  Ettől az eldöntött végzettől senki sem képes megmenekülni, semmilyen emberi erőfeszítéssel sem lehet elkerülni.

  Ettől a végzetes következménytől egyedül csak az Istentől visszanyert dicsőség biztosíthat megoldást és szabadulást.

10. A Biblia miként határozza meg, még az előzőeken felül, a bűn és az Isten dicsőségének összeférhetetlenségét?

  A Biblia tanítása szerint Istennek ez a dicsősége, a fénynek és a világosságnak a forrása is, a bűn pedig ennek ellentéteként egyfajta sötétséget támaszt és jelent.   Jel. 21,23;    Ésa. 60,2-3.

  Ez azt is jelenti, hogy a bűnben élő emberek az Isten dicsőségének világosságán kívül tartózkodnak, vagyis ahogy Jézus fogalmaz, a külső sötétségben.

  Ez is azt igazolja, hogy nem lehet egyszerre dicsőségben lenni és élni, ezzel párhuzamosan pedig bűnös életet folytatni.

  Jézus szomorú tényként állapította meg, hogy „az emberek inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot”, vagyis, jobban szeretik a bűnt és a bűnös életmódot, mint Istent, és a tiszta, bűn nélküli életet. Jn. 3,19-20.

   Azért szeretik jobban ezt a jelképes sötétséget, mert úgy gondolják, hogy ebben az Istentől távol lévő sötétségben könnyebben elrejthetik a bűneiket.  Jn. 3,19-20.

  Az első emberpár is úgy gondolta, hogy eltudja takarni és rejteni a bűnét, és vele együtt a meztelenségét is, – egészen addig gondolta így, amíg Isten meg nem jelent, és szólította őket.

  Pál apostol azt mondja: „És nincsen olyan teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.”  Zsid. 4,13.

11.  A Jézussal közösségben élő ember hogyan tudja megtenni azt, hogy ő már nem jár a bűn sötétségében?

  Sötétségben járni azt jelenti, hogy tudatosan és folyamatosan halad a bűn útján.

   Jézus viszont azt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. Jn. 8,12.

  Aki valóban Jézust követi, az többé nem akar olyan dolgokat cselekedni, amit rejtegetnie kell.

  Az ilyen esetekre vonatkozva írja azt a Biblia: „még ha előfogja is az embert valami bűn” az csak erőtlenségéből következik be, de a bűn akarása már nincs benne a cselekvésben, ezért Isten nem azonosítja az elkövetett bűnnel. Gal. 6,1. 

  „Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn”.  Róm. 7,20.

  A Jézusból áradó világosságban nem is tudna bűnben járni, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, mondta Jézus.

  „Aki az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” Jn. 3,21.

III. Hogyan tovább

1. Milyen módon jön Isten segítségére minden embernek, hogy az Ő dicsőségének világosságát vissza adja az embernek, életének egy bizonyos pillanatában?

  Pál apostol írásában olvashatunk róla: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: ‘sötétségből világosság ragyogjon fel’, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is, hogy Krisztus arcán felragyogjon előttünk az Isten dicsőségének ismerete.”.  2Kor. 4,6.

  Ennek az isteni kezdeményezésnek eredményeként minden ember életében bekövetkezik egyszer az a pillanat, amikor új fényben, új megvilágításban látja meg azokat az értékeket, amiket Isten ajánl, másik oldalon pedig a saját életét is.

  A kérdés csak az, hogy ekkor hogyan dönt és mit választ.

  Ezt a világosság gyújtást Isten a hívő emberek életében is elvégzi újra és újra, mert így vezet bennünket magához mind közelebb lépésről-lépésre.

  A meggyengült lelki látásunknak ugyanis mindig több fényre van szüksége.

  De a sötétből a ragyogó világosságba csak fokozatosan lehet átlépnie, egyszerre nem bírnánk elviselni azt a világosságot, amit Isten akar ránk ragyogtatni.

  Ezért, „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig”. Péld. 4,18.

2. Mit kezdjünk azzal a helyzetünkkel, amikor felfedezzük, hogy Isten világosságot gyújtott a szívünkben, és már más összefüggésekben látjuk a dolgokat?

  Tudnunk kell a legfontosabbról, vagyis nem nekünk kell keresnünk és megtalálnunk az Úr dicsőségét, hanem Isten hozza azt elénk, és elvonultatja előttünk, mint egykor Mózes esetében is történt.

  „Az Úr pedig leszáll felhőben, és ott álla ő vele… És az Úr elvonul ő előtte…” 2Móz. 34,5-6.

  Pál apostol pedig azt mondja, hogy ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy az előttünk feltűnő „Krisztus arcán felragyogjon előttünk az Isten dicsőségének ismerete.”. 2Kor. 4,6.

   János is boldogan kiáltotta szét az általa írt evangéliumban, hogy amikor az Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk, akkor mi „láttuk az Ő dicsőségét”.  Jn. 1,14.

3. Pál apostol még azt írja, hogy Krisztus dicsőségét „fedetlen orcával szemléljük” de  mit jelent ez a kijelentés, hogyan lehet ezt a gyakorlatban alkalmazni?

  „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről-dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől”. 2Kor. 3,18.

   A „fedetlen arccal való szemlélés” egy szimbolikus kép, amivel két dolgot is szeretne hangsúlyozni Pál.

Egyrészt arra utal vele, hogy tegyünk félre mindent ami lefedi és eltakarja azt, amit Isten elénk hoz, mindent ami a tisztánlátásban zavaró körülmény lehet, ami csak elhomályosít és akadályoz, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez.

  Másrészt viszont azt is jelenti, hogy Krisztus előtt állva ne próbáljunk leplet borítani magunkra, azt gondolva magunkban, hogy a lepel mögött biztonságban elrejthetjük az igazi arcunkat.

  Isten Igéje azt írja: „mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk”.  Zsid. 4,13.

4. Az „Úr dicsőségének szemlélése”, csak egy futó odapillantást jelent, vagy azt, hogy megállunk előtte, és nyugodtan megnézzük a legapróbb részletet is?

  Futó odapillantásokkal nem lehet megfigyelni a részleteket, pedig éppen ezek felfedezése és megismerése teszi értékessé és igazán széppé az Isten dicsőségét.

  Az emberek mai életformája egyre nehezebbé teszi ezt az elengedhetetlenül fontos elcsendesedett szemlélődést.

  Az Úr dicsőségének szemlélése nem más, minthogy az Ige tanulmányozása közben, az új fényben meglátott Jézusra irányítjuk a tekintetünket.

  Ezt az elmélyedt szemlélődést próbáljuk gyakorolni mi is ezzel a most induló tanulmánysorozattal, minden alkalommal megpróbálunk majd egy kis részletet megvilágítva azt tanulmányozni, hogy mit jelent nekünk Jézus a jelenlegi helyzetünkben, és az Istenhez való visszatalálásunkban.

5. Milyen hatást gyakorol ránk az, ha képesek vagyunk belemélyedni Krisztus megismerésébe és szemlélésébe?

  Az ilyen elmélyedt szemlélés átalakító erővel hat vissza a szemlélőre, mindenki olyanná válik, mint amivel sok időt foglalkozik és szemlél.

  A szemlélt dolgoknak olyan befolyásoló ereje van, amely kihat a gondolkodásra, az értékrendre, a szokásokra és az egész életünkre.

  Lásd a televíziótól és a videótól befolyásolt emberek életét és szokásait.

  De ugyanez a folyamat a jó irányába is kifejti a befolyásoló hatását.

  Ha mi Jézus Krisztussal foglalkozunk, az Ő dicsőségét szemléljük, akkor biztosan mi is átformálódunk az Ő képmására.

  Pál apostol ezért szólít fel bennünket arra, hogy nézzünk „a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra”. Zsid. 12,2.

6. Csupán a Biblia tanulmányozása formál át bennünket, vagy az elmélkedésünk tárgya, azaz Jézus Krisztus dicsősége lesz hatással ránk?

  Természetesen a krisztusi dicsőség  szemlélése hoz változást bennünk, ez a változás azonban csak fokozatosan következik be, „dicsőségről-dicsőségre”, lépésről-lépésre történik. 2Kor. 3,18.

  Pál szerint ebben az átváltozásban a Szentlélek siet a segítségünkre, Ő fogja megnyitni előttünk az Ige ajtaját, Ő kalauzol bennünket, hogy a maga teljességében fogjuk fel a kinyilatkoztatott Igét, és értsük is azt, amit olvasunk.

7. Isten Igéje feltárja azt, hogy mikor mondhatjuk el, hogy rajtunk már feltámadt az Isten dicsősége, vagy mi ezt nem tudhatjuk?

  Igen, az Igében kapunk olyan kinyilatkoztatást, amiknek segítségével őszinte önvizsgálatot tarthatunk.

  Most két olyan igei kijelentésre szeretném irányítani a figyelmet, amelyeknek többek között az a célja, hogy tudjunk róla, az isteni dicsőség látható és érzékelhető.

  Jézus azt mondta: Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. Mt. 5,16.

  „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert imé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”  Ésa. 60,1-3.

  Ezeknek az igei kijelentéseknek a segítségével kérdezd meg magadtól, milyen hatással van az életed a környezetedben élő embertársaidra?

  Fel tudod-e általa támasztani az emberekben azt a vágyat, hogy ők is hozzád hasonló módon éljenek, és dicsőítsék az Istent?

  A Jelenések könyvének prófétai üzenete felvillantja előttünk a jövő eseményeit, és ebből tudhatjuk, hogy egyszer be fog teljesedni ez a várva várt esemény.

  Akkor majd az egész föld fényleni fog az Isten gyermekeinek életében feltámadt dicsőségtől.

  Jézus ekkor hívja ki mindenhonnan az övéit, ekkor gyűjti össze őket egyetlen nyájba, hogy végre megszűnjön a nagyon sokféle pártállás, hogy végre megvalósuljon az „egy nyáj és egy pásztor”. Jn. 10,16/b.

  Akarsz-e részese lenni annak, hogy rajtad is feltámadjon az Úrnak dicsősége, és ezt meglátva emberek tudjanak Isten mellett dönteni?

8. Mi az a hármas cél, amit Isten szeretne megvalósítani az által, hogy népe életében újra feltámasztja és láthatóvá teszi a jellembeli szentség dicsőségét?

  Egyrészt így állítja helyre az emberi lélekben Isten képmását, amit a bűn hatezer éves történelme torzított el.

Másrészt ezáltal tudja az egész emberi családot választás és döntés elé állítani, mert ekkor olyan éles ellentétként láthatják meg a jó és a rossz közötti különbséget, hogy mindenki képes lesz választani.

  Végül pedig így teszi az övéit alkalmassá az el nem bukott szent lényekkel való közösségre.