És lőn azon napokban, amikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Betleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia.
A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Betleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia;
Akik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.
Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül.
Felkele azért ő és az ő menyei, és ő visszatére Moáb mezejéről; mert hallotta Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret.
És kiméne arról a helyről, ahol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amiképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolá őket; és ők nagy felszóval sírának.
És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak még fiak az én méhemben, akik férjeitek lehetnének?
Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
Ugyan megvárhatnátok-é őket, amíg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.
Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet.
És menének mind a ketten, míglen Betlehembe érkezének. És lőn, hogy mikor Betlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez?
És ő monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.
Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?
Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az ő menye, aki hazatért Moáb mezejéről. Megérkezének pedig Betlehembe az árpaaratás kezdetén.