És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék ő ellene?
És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az ő kezébe adtam azt a földet.
Ekkor monda Júda az ő atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.
És felméne Júda, és kezükbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülük Bézekben tízezer embert.
És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának ő ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.
És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.
Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget asztalom alatt, akiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; amint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala.
Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.
Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harcoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.
És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, - Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt, - és megverték Sésait, Acimánt és Talmáit.
Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt.
És monda Káleb: Aki Kirját-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.
És elfoglalá azt Otniel, Kénáz fia, Káleb öccse, és néki adá Akszát, az ő leányát feleségül.
És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?
Ő pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyeztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást.
És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.
És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Céfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.
Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.
Az pedig Úr Júdával volt, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas-szekereik voltak.
És Kálebnek adták Hebront, amint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát.
De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.
És felméne a József háza is, Bétel ellen, és az Úr volt ő vele.
És kikémlelteté a József háza Bételt. A város neve pedig régenten Lúz volt.
És látának a kémek egy férfiút, aki a városból jött, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.
És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.
És elment az a férfiú a Hitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.
És nem űzte el Manassé a lakosokat sem Bétseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.
És mikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a Kananeust; de elűzni nem űzte el.
És Efraim sem űzte ki a Kananeust, aki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.
Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetőikké lettek.
Áser sem űzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.
És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket.
Naftali sem űzte el sem Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anat lakóit, hanem ott lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Bét-Semes és Bét-Anath lakói adófizetőikké lettek.
Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejőjjenek a völgybe.
És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetőkké lettek.
Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.