És lőn mikor fogytán volt az eleség, melyet Egyiptomból hoztak, monda nékik az ő atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.
Bizony ha nem késlekedünk, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt.
Amint meglátá József ő velök Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, és készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.
És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
És megfélemlének azok az emberek, amiért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.
És mondának: Kérünk uram! Ennekelőtte alájöttünk eleséget venni.
És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldtuk a zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában volt, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.
Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.
Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették, hogy ott ebédelnek.
Mikor József haza jött, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben volt, a házba, és leborulának előtte a földig.
És kérdezősködék egészségök felől, és monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok? él-é még?
Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.
És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öccse iránt, és erőlteti a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
Azután megmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Egyiptombelieknek is, kik vele esznek, külön: Mert nem ehettek az Egyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Egyiptombeliek előtt.
Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb volt mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ő nála.