Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, és ímé áll a folyóvíz mellett.
És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő ki, és legel a nádasban.
És ímé azok után más hét tehén jő ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.
És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik egy száron, mind teljes és szép.
És ímé azok után hét vékony és keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik.
És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom volt.
Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Egyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem volt, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.
Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.
A Faraó megharagudott az ő szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.
És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
És volt velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.
És lőn, hogy amiképen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.
Elkülde azért a Faraó, és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.
És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Faraónak javára van.
Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok a folyóvíz partján.
És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő ki, és legel a nádasban.
És ímé azok után más hét tehén jő ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.
És azok gyomrukban valának, de nem tetszik meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút volt, mint az előtt. És felserkenék.
És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik egy száron, mind teljes és szép.
És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik azok után,
És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nékem.
És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.
A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
Ez az amit mondék a Faraónak, hogy amit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.
Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Egyiptomban.
Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, és minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé.
Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben.
És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg,
És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak.
Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?
És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földén.
És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába.
És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Egyiptom földén.
És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén.
És nevezé a Faraó József nevét Cafenát-Paneáknak, és adá néki feleségűl Aszenátot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földére.
József pedig harminc esztendős volt, mikor a Faraó előtt, az egyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Egyiptom földét.
És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.
És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely volt Egyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.
És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem volt.
Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenát, Potiferának az On papjának leánya.
És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.
A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely volt Egyiptomnak földén.
És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta József; és lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt volt kenyér.
De megéhezék egész Egyiptom földe is, és kenyérért kiált a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, azt míveljétek.
És az éhség mind az egész földön volt. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja az Egyiptombelieknek; mert nagyobbodik az éhség Egyiptom földén.
És mind az egész föld Egyiptomba megy Józsefhez gabonát venni; mert nagy volt az éhség az egész földön.