József pedig aláviteték Egyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték, egy egyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya.
És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt, és az ő egyiptomi urának házában volt.
Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgált néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije volt, kezére bízá.
És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
Mindent azért, valamije volt, József kezére bíza; és semmire sem volt gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
Ő azonban vonakodék, és monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.
Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?
És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem volt ott benn a házban,
És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.
És mikor látja az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, és én fenszóval kiálték.
És lőn, amint hallja, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.
Akkor ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott volt a tömlöcben.
De az Úr Józseffel volt, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt.
És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik, minden ő általa történék.
És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr volt Józseffel, és valamit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi.