Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz, bojtár volt Bilának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord felőlük az ő atyjuknak.
Izráel pedig minden fiánál inkább szereti Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette őt; és cifra ruhát csináltatott néki.
Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik, és jó szót sem bírnak hozzá szólani.
És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik őt.
Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
Ímé kévéket kötünk a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak.
És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? És annál is inkább gyűlölik őt az álmáért és beszédéért.
Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a Nap és a Hold, és tizenegy csillag meghajolt én előttem.
S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?
Irígykednek azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja e dolgot.
Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;
Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikemben legeltetnek-é? Gyere, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.
És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy és mint vannak a te bátyáid és a juhok, és hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikembe.
Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keresel?
És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dótánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dótánban.
Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!
Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
Meghallá pedig Rúben, és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon.
És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.
És lőn, amint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta volt.
És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres volt, nem volt víz benne.
Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba.
És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?
Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.
És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Egyiptomba.
És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem volt a kútban, és megszaggatá ruháit.
És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe.
És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet.
És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.
A Midiániták pedig eladák őt Egyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.