Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz.
Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett volt.
És elindulának. De Istennek rettentése volt a körűlöttük való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele volt.
És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt futott.
És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákutnak.
Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága legyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott.
Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott ővele, Bételnek.
És elindúlának Bételből, és mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz volt az ő szűlése.
És vajúdása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.
És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Betlehembe) vivő úton.
És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakár és Zebulon.
Rákhel fiai: József és Benjámin.
A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Naftali.
A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodtak.
Valának pedig Izsák napjai száz nyolcvan esztendő.
És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, betelvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.