Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
És meglátá őt Sekem, a Hivveus Hámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz rajta.
És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szólt a leánynak.
Szóla pedig Sekem Hámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.
És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
És kiméne Hámor, Sekem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének, és nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.
És szóla nékik Hámor, mondván: Az én fiam Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, és kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
Sekem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl.
A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Hámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.
Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.
És tetszék azoknak beszéde Hámornak, és Sekemnek a Hámor fiának.
Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete volt.
Elméne azért Hámor és Sekem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve.
Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
És engedének Hámornak, és Sekemnek az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak, és körűlmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár.
És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának és bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
Hámort, és az ő fiát Sekemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekem házából, és kimenének.
A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették az ő húgokat.
Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn volt, elvivék.
És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent ami a házban volt.
És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?