Ábrahám pedig ismét vett magának feleséget, kinek neve Ketúrá.
És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.
Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.
S Midiánnak fiai: Éfa, Éfer, Hánok, Abida és Eldaa: Mind ezek Ketúrának fiai.
Valamije pedig Ábrahámnak volt, mindazt Izsáknak adta.
Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi voltak, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.
S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.
És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.
És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Kitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.
Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Kéth fiaitól vett: ott temettetett el Ábrahám, és az ő felesége Sára.
Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakai Rói forrásánál.
Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Egyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szűlt Ábrahámnak.
Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.
És Misma, Dúma és Massza.
Hadar, Téma, Jetúr, Náfis és Kedma.
Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségök szerint.
Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminckét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez.
Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Egyiptom átellenében van, amerre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása.
Ezek pedig Izsáknak, az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.
Izsák pedig negyven esztendős volt, amikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Betuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.
És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
Tusakodnak pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.
És kijöve az első; vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős volt, amikor ezek születének.
És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember volt; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
Szereti azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint volt a vad; Rebeka pedig szereti Jákóbot.
Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.
Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.
És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?
És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki, és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
Akkor Jákób adott Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.