És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.
És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.
És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.
És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, amelyet szereztek, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
És általméne Ábrám a földön mind Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor Kananeusok voltak azon a földön.
És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent néki.
Onnan azután a hegység felé ment Bételtől keletre és felütötte sátorát: Bétel nyugatra volt, Hái pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségűl hívta az Úr nevét.
És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.
Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség az országban.
És lőn mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.
Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, és életben maradjak te éretted.
És lőn mikor Ábrám Egyiptomba érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.
És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?
Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.
És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, akik elbocsáták őt és az ő feleségét, és mindenét amije volt.