Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.
És lőn, mikor kelet felől elindultak, Sineár földén egy síkságot találának, és ott letelepedének.
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek az emberek fiai.
És mondá az Úr: Ímé e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
Arpaksád pedig harmincöt esztendős volt, és nemzé Sélát.
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Sélát, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Sélá pedig harminc esztendős volt, és nemzé Hébert.
És éle Sélá, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Héber pedig harmincnégy esztendős volt és nemzé Péleget.
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Péleg pedig harminc esztendős volt, és nemzé Réut.
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Réu pedig harminckét esztendős volt, és nemzé Sérugot.
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
Sérug pedig harminc esztendős volt, és nemzé Nákhort.
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Nákhor pedig huszonkilenc esztendős volt, és nemzé Tárét.
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Tárét, száz tizenkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Táré pedig hetven esztendős volt, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
Ez a Táré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Tárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milka, Háránnak Milka atyjának és Jiszká atyjának leánya.
Szárai pedig magtalan volt; nem volt néki gyermeke.
És felvevé Táré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
Táré pedig kétszáz öt esztendős volt, és meghalt Táré Háránban.