Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje, és Izráel dalainak kedvence.
Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.
Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik:
Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.
Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes üdvösségemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?
De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
Hanem aki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tűzzel égettessék meg.
Ezek pedig a Dávid erős vitézeinek nevei: Joseb-Bassebet, a Takemonita, aki a testőrök vezére; ő dárdáját forgatván, egy ízben nyolcszázat sebesített meg.
Ő utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia volt; ő egyike a három hősnek, akik Dáviddal voltak, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harcra, és az Izráeliták megfutamodtak.
Ő megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, de csak a fosztogatásra.
Ő utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyűlének a Filiszteusok egy seregbe ott, ahol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elől:
Akkor ő megálla annak a darab földnek közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
A harminc vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban voltak a Réfaim völgyében.
Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok őrsége pedig Betlehemnél.
Vizet kivánt pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a betlehemi kútból, mely a kapu előtt van?
Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a betlehemi kútból, mely a kapu előtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.
És monda: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét igyam-é meg, kik életöket halálra adva mentek el a vízért? És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hős.
Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, aki e háromnak feje volt, aki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre volt a három között.
A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére volt, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.
Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségű, aki Kabséelből való volt; ez ölé meg a Moábitáknak két fővitézét. Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.
Ugyanő ölt meg egy Egyiptomból való tekintélyes embert. Az egyiptomi kezében dárda volt, és ő csak egy pálcával méne reá; és kivevé az egyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.
Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre volt a három erős vitéz között.
Híres volt ő a harminc között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És előljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között.
Asáel is, Joáb atyjafia, e harminc közül való, kik ezek: Elkanán, a betlehemi Dódónak fia.
Haród városbeli Samma; azon Haródból való Elika.
Héles, Páltiból való; Híra, a Tékoából való Ikkes fia.
Abiézer, Anatótból; Mébunnai, Húsátból való.
Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.
Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.
Benája, Pirátonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.
Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárumból való.
Eljába, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonatán.
Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.
Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.
Hesrai, Kármelből való; Paharai, Arbiból való.
Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.