Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonatánért?
Volt pedig Saul házából egy szolga, kinek neve Siba volt, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád.
Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonatánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.
Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.
Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.
És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonatánnak a Saul fiának fia, arcczal leborula, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.
Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonatánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.
Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok?
Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.
A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, mellyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Volt pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.
Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, aképen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.
Volt pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika volt; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának.
Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik; és ő mind a két lábára sánta volt.