Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.
Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.
Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.
Cselekedék azért Noé mind aszerint, amint az Úr néki megparancsolta.
Noé pedig hatszáz esztendős volt, mikor az özönvíz volt a földön.
Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ővele a bárkába, az özönvíz elől.
A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl,
Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: amint Isten megparancsolta Noénak.
Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
Ugyanezen a napon ment be Noé és Sém és Kám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
Ők, és minden vad az ő neme szerint, és minden barom az ő neme szerint, és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint, és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek van.
Amelyek pedig bemenének, hím és nőstény ment be minden testből, amint parancsolta Isten őnéki: és az Úr bezárá utána az ajtót.
Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről.
A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár a víz színén.
Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak.
És oda veszett minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember.
Mindaz, aminek orrában élő lélek lehellete van, a szárazon valók közűl mind meghala.
És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén volt, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé maradt meg, és azok akik vele voltak a bárkában.
És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.