Volt pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka volt;
És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.
Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, amit jónak látott.
Volt pedig egy ifjú, Júdának Betleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita volt, és ott tartózkodott.
És elméne ez a férfiú Júdának Betlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Betleheméből, és járok és kelek, hogy hol találnék helyet.
És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüstpénzt és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.
És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett a papom.