Lőn pedig, amint meghallák az Emoreusok minden királyai, akik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, akik a tenger mellett laknak, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai előtt, amíg általjöttünk; megolvada az ő szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.
Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül az Izráel fiait.
És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.
Az ok pedig, amiért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, amely kijött Egyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak a pusztában, útközben, amíg jöttek Egyiptomból.
Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, amely kijött; de azt a népet, amely a pusztában született, útközben, amíg jöttek Egyiptomból, nem metélték körül;
Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, akik Egyiptomból jöttek ki, mivelhogy nem hallgattak az Úr szavára; akiknek megesküdött az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
Fiaikat állította azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék körül őket az útban.
Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett, veszteg lőnek az ő helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.
És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.
És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskát a hónapnak tizennegyedik napján, este, Jérikónak mezején.
És evének a föld terméséből a páskának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.
És másnaptól kezdve, hogy ettek a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcséből evének abban az esztendőben.
Lőn pedig, amikor Józsué Jérikónál volt, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül?
Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának?
És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.