És felméne Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, amely átellenben van Jérikóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;
És az egész Naftalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;
És a déli tartományt, és Jérikónak, a pálmafák városa völgyének környékét, Coárig.
És monda néki az Úr: Ez a föld az, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.
És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint.
És eltemeték őt a völgyben, a Moáb földén, Bét-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét e mai napig.
Mózes pedig száz és húsz esztendős volt, mikor meghalt; nem homályosodott meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott az ő ereje.
És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezőségén harminc napig; és eltelének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.
Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes tette ő reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta az Úr Mózesnek.
És nem támadt többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről-színre:
Mindazokban a jelekben és csudákban, amelyekért küldötte őt az Úr, hogy véghez vigye azokat Egyiptom földén, a Faraón, minden ő szolgáján, és az ő egész földén;
És mindama hatalmas erőben, és mindama nagy rettenetességben, amelyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei előtt.