Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;
Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, amiképen az Úr megmondotta néked.
Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr;
Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!
Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok.
Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.
Mikor felmegyek a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam.
Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, amelyeket mondott az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.
És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;
Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Egyiptomból; hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.
Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!
Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!
Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben volt.
És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok magatoknak; hamar letértetek az útról, amelyet az Úr parancsolt néktek:
Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.
És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, amelyeket elkövettetek, azt cselekedvén, ami gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.
Mert félek a haragtól és búsulástól, amellyel ti reátok úgy megharagudt az Úr, hogy el akart pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.
Áronra is igen megharagudt az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.
A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, amely a hegyről foly alá.
És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat.
És mikor az Úr elküldött titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára.
Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket.
És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, amelyeken leborultam; mert azt mondotta az Úr, hogy elveszt titeket.
Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!
Hogy ne mondja a föld népe, ahonnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, amelyet igért nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.
Pedig ők a te néped és a te örökséged, amelyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!