Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, amiképen szólott nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
De szóla az Úr nékem, mondván:
Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.
Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,
Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak Szeirben, a síkság útján Eláttól és Écjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.
És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
(Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.
Óriásoknak állíttatnak azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.
Szeirben pedig Horeusok laktak az előtt, akiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, amiképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, amelyet adott néki az Úr.)
Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.
Az idő pedig, amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt az Úr nékik.
Efelett az Úrnak keze is volt ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
És lőn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.
Így szóla az Úr nékem, mondván:
Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,
És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
(Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, akiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.
Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
Amiképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, akik Szeir hegyén laknak, amikor kiveszté előlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
Az Avveusokat is, akik falvakban laknak Gázáig, kiirtották a Káftoreusok, akik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.
E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:
Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:
Amiképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak; és a Moábiták, akik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!
De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, amint nyilván van e mai napon.
Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.
És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácnál.
De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, amelyeket elfoglaltunk.
Aróertől fogva, amely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.