Mózes IV. könyve

<< Előző

További fejezetek:

Következő >>
Mózes IV. könyve 10. fejezet  
A fejezet meghallgatása: 
  1. Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  2. Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.
  3. És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
  4. Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
  5. Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, akik napkelet felől táboroznak.
  6. Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
  7. Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
  8. A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
  9. És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
  10. A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  11. Volt pedig a második esztendőben, a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
  12. És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
  13. Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
  14. Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
  15. Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
  16. És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
  17. És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
  18. Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje volt Elisur, Sedeúrnak fia.
  19. A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje volt Selúmiel, Surisaddainak fia.
  20. És a Gád fiai törzséből való seregnek feje volt Eliásáf, Dehuélnek fia.
  21. Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták a hajlékot, míg ezek oda jutnak.
  22. Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje volt Elisáma, Ammihúdnak fia.
  23. A Manasse fiai törzséből való seregnek feje volt Gámliél, Pédasúrnak fia.
  24. A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje volt Abidán, Gideóninak fia.
  25. Utolszor indult el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje volt Ahiézer, az Ammisaddai fia.
  26. Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje volt Págiel, Okhránnak fia.
  27. És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje volt Akhira, az Enán fia.
  28. Ilyen volt Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek.
  29. Monda pedig Mózes Hóbábnak, aki fia volt a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, amely felől azt mondta az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
  30. Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
  31. És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
  32. És ha eljösz velünk, ami jót cselekszik velünk az Úr, azt megosztjuk veled.
  33. Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megy előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
  34. És az Úr felhője volt ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
  35. Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
  36. Mikor pedig megáll, ezt mondja: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.