Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahirót előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.
Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által, és megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
És hírül vivék az egyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.
És vőn hatszáz válogatott szekeret és Egyiptom minden egyéb szekerét, és hárman-hárman valának mindeniken.
És megkeményíté az Úr a Faraónak, az egyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek nagy hatalommal.
És az egyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, ahol táboroznak, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahirót mellett, Baál-Cefón előtt.
Amint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének, és az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?
Nem ez volt-é a szó, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt szolgálnunk az egyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
Én pedig ímé megkeményítem az egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.
És megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.
Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár az Izráel tábora előtt, és mögéjük ment; a felhőoszlop is elindula előlök és mögéjük álla.
És oda ment az egyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert, és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől.
Az egyiptombeliek pedig utánok nyomulának, és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az egyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az egyiptombeliek táborát.
És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az egyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Egyiptom ellen.
És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptombeliekre, az ő szekereikre és lovasaikra.
És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az egyiptombeliek pedig eleibe futnak, és az Úr beleveszté az egyiptomiakat a tenger közepébe.
Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek a tengerbe; egy sem marada meg közülök.
De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.
És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az egyiptombeliek kezéből; és látá Izráel a megholt egyiptombelieket a tenger partján.
És látá Izráel azt a nagy dolgot, amelyet cselekedék az Úr Egyiptomban: félé azért a nép az Urat, és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.