Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Egyiptomra; azután elbocsát titeket innen; amikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.
Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfiak az ő férfitársaiktól, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.
Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptombeliek előtt. A férfiú Mózes is igen nagy volt Egyiptom földén a Faraó szolgái előtt és a nép előtt.
És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körűl kimegyek Egyiptomba.
És meghal Egyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében űl, a szolgálónak első szülöttéig, aki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.
És nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földén, amelyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.
De Izráel fiai közűl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Egyiptom között és Izráel között.
És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak előttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, amely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elől.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csodáim sokasodjanak meg Egyiptom földén.
Mózes pedig és Áron mindezeket a csodákat megtevék a Faraó előtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ő földéről.