És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket:
Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Egyiptom barmai között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.
Időt is hagy az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Egyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.
El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullott el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemence-hamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
Hogy porrá legyen Egyiptomnak egész földén, emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptomnak egész földén.
Vevének azért kemence-hamut, és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
És az írástudók nem állhatnak Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély volt az írástudókon és mind az egyiptombelieken.
De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, amint megmondotta az Úr Mózesnek.
És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam neked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:
Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban a naptól fogva, hogy fundáltatott, mind ez ideig.
Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; mert minden ember és barom, amely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, - jégeső szakad arra, és meghal.
Aki a Faraó szolgái közűl az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
Aki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.
Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Egyiptom földén.
Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Egyiptom földére.
És lőn jégeső és a tűz, egymást éré az igen nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt az egész Egyiptom földén, mióta nép lakja.
És elveré a jégeső egész Egyiptom földén mindazt, ami a mezőn volt, embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá.
Csak a Gósen földén, ahol Izráel fiai voltak, nem volt jégeső.
A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.
Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt.
De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
És kiment Mózes a Faraótól a városból, és felemelte kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések és a jégeső, és eső sem ömlik a földre.
Amint látá a Faraó, hogy megszűnt az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék, és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.
És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, amint megmondotta az Úr Mózes által.