Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem, és nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? És ő monda: Vessző.
Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos volt, olyan mint a hó.
És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből, és ímé ismét olyanná lőn mint teste.
És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből, és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
Most hát eredj, és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.
Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.
És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe, és mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek.
És ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszel néki Isten gyanánt.
Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jetróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Egyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jetró Mózesnek: Eredj el békességgel.
Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Egyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek.
És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait, és felülteté őket a szamárra és visszatére Egyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csodákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem, és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr, és meg akarja őt ölni.
De Cippora egy éles követ vett, és lemetszé az ő fiának előbőrét, és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
És békét hagyott neki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.
Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt.
Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldte, és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott.
És méne Mózes és Áron, és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit.
És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magukat és leborulának.