És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségűl.
És fogada méhében az asszony, és fiat szűle; és látá, hogy szép az, és rejtegeté három hónapig.
De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal, és belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.
Az ő nénje pedig megállt távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között, és elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.
És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közűl való ez.
Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é, és hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket?
És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.
És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.
És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt.
Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájukat, és látá, hogy egy egyiptombeli férfi üt egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
Mikor ide-oda tekinte és látá, hogy senki sincs, agyonüté az egyiptombelit, és elrejté azt a homokba.
Másnap is kiméne, és ímé két héber férfi veszekedik. És monda annak a ki bűnös volt: Miért vered a te atyádfiát?
Az pedig monda: Kicsoda tett téged főemberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az egyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.
A Faraó is meghallá azt a dolgot, és Mózest halálra keresteti: de Mózes elfuta a Faraó elől, és lakozék Midián földén; leűle pedig egy kútnál.
Midián papjának pedig hét leánya volt, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.
A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele, és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?
Ők pedig mondának: Egy egyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette vizet is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.
S monda leányainak: És hol van ő? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.
És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Cipporát.
És fiat szűle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.
És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Egyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak a szolgaság miatt, és kiáltnak, és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat, és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
És megtekinté Isten az Izráel fiait, és gondja volt rájok Istennek.